Az emberek zöme olyan mûveletlen, értelmetlen és elfogult, hogy még saját egészségüket, saját létérdeküket sem lehet rájuk bízni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek java része egyáltalán nincs tudatában annak, hogy egész életük, gondolkodásuk milyen tisztázatlan fogalmakon, önellentmondó vagy semmitmondó frázisokon, ellenőrizhetetlen érzelmi egyoldalúságokon és kényelmesen beidegzett, százszázalékos hazugságokon épül fel. Szentkuthy Miklós
2. A legtöbb ember annyi mindent mûvel az életében, hogy nem jut ideje önmagát mûvelni.
3. Veszélyesen beteg az a nép, amely már nem hisz az életben. Émile Zola
4. Némely emberek olyan szerencsétlenek, hogy még akkor sem hisznek hasznosságukban, mikor jót cselekszenek másokkal. Aiszóposz
5. A legtöbb ember olyannyira a szenvedélyek rabja, a vágyak oly nagy teret töltenek be életében, hogy minden erőfeszítése hiábavalónak tûnik.
6. Az emberek, amint láthatod (...), kegyetlenek és ostobák. Amikor fiatalok, feladják fiatalságukat és az egészségüket, hogy pénzt és hatalmat szerezzenek. Amikor pedig betegek és idősek lesznek (...), hogy ismét visszakaphassák az egészségüket és a fiatalosságukat, rááldozzák minden vagyonukat, aminek megszerzésébe oly sok időt és energiát öltek.
7. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
8. Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg. Eötvös József
9. A legtöbb embernek csupán a saját érdeke számít, más nem. S ha az érdek úgy kívánja, hát vakokká, süketekké, feledékenyekké válnak.
10. A legtöbb ember még ebben a viszonylag szabad országban is, merő tudatlanságból és tévelygésből úgy el van foglalva az élet vélt gondjaival és fölösleges, durva munkáival, hogy nem tudja élvezni nemesebb gyümölcseit. Kezük a túlzásba vitt munkától annyira eldurvult, és úgy remeg, hogy nem is tudnák leszedni. Henry David Thoreau