Az embereknek nyilván kellenek példaképek, olyanok, akikre - nem tudom, mi igazán erre a jó szó - fel tudnak nézni, akikért rajongani lehet, akiket figyelni tudnak, de ezek régen mûvészek, színészek voltak. Ez a mi életünkből eltûnt. Akkor, amikor lehetővé válik, hogy valakiről azt is megtudjuk, reggel milyen alsónemûben kelt fel, a jó értelemben vett megközelíthetetlenség veszik el.

Kapcsolódó idézetek

1. Ma dühöng a celebvilág. A valamirevaló képességû emberek, a régi mûvészek a világ legszerényebb emberei voltak. Nem lehetett nekik előre köszönni, mindig megelőztek minket. (...) Az, hogy most valamelyik celeb benne van egy mûsorban, és ezért azt sem tudja, hogy üljön a nagyképûségtől, elképzelhetetlen lett volna régen. Minél nagyobb mûvész volt valaki, annál szerényebb volt. Szilágyi Tibor
2. Az elfogadható társ meglelését tovább nehezítik azok a képek, amelyeket a filmek, a tévé, a regények, magazinok és reklámok közvetítenek arról, hogy kikbe lehet beleszeretni. A mozivászon hatalmas figurái azt az illúziót keltik, mintha ezek lennének a régóta elveszett "jó" vagy anyaméretû emberek. Ezek a nem emberléptékû teremtmények értelem nélküli bizalmat ébresztenek bennünk, és magukat a színészeket ruházzuk fel a tökéletesség aurájával, amelyet magunkban hozzájuk társítunk. Nem tudnak hibázni, felülállnak az olyanfajta megítéléseken, amelyeket egymásról alkotunk. S hogy még jobban összezavarodjunk, az általuk ábrázolt jellemek bármilyen irreálisak is, mércét állítanak a vágyainknak, melyeknek tükrében a valódi emberek még tökéletlenebbnek tûnnek, mint valaha.
3. Akadnak az életben olyan emberek, akik ösztönzik a mûvészetet. Felfújjuk őket ezekké a mitikus karakterekké, és felruházzuk őket mindenféle varázslatos tulajdonsággal. De lehet, hogy csak egy lépcsőfokot jelentenek valami nagyobbhoz, jobbhoz.
4. Manapság ha valakinek a mûvei eladhatatlanok, és ez idejében kiderül, az illető kénytelen hajlamait a mûkedvelés szintjén kiélni, és biztonságosabb megélhetés után nézni. Nem is baj, a mûvészetben a középszerûség már-már szánalomra méltó: amikor egy életmûről kezd kiderülni, hogy mindegy, hogy van vagy nincs. Bodor Ádám
5. Folyamatosan arra buzdítottam a színésznövendékeimet, hogy színész szemmel nézzék az életet. Ettől aztán az élet is egészen átalakul körülötted. Elég, ha csak megfigyelsz valakit az utcán, és talán szerep lesz belőle. Szirtes Tamás
6. A világnak szüksége van modellekre, olyan emberekre, akik érdekes életet élnek, rájönnek dolgokra, vagy éppen megváltoztatják korunk zenéjét. Tudni akarjuk, mit kezdenek magukkal az olyanok, akiket nem köt gúzsba szegénység, háború, bûn. Meg kell ismernünk olyan embereket, akik valóban emberhez méltóan választottak életutat, és példaképeink lehetnek, mert ez a választás nekünk is módunkban áll. Ha nem követjük a példájukat, dúskálhatunk az ennivalóban, de mire való az egész? Szükség van modellekre, kell, hogy az emberek követni tudják valakinek a példáját. Richard Bach
7. Fel kell hagynunk azzal, hogy a tiszteletre méltóbb hírességeket mágikus jelenéseknek lássuk, akikhez csupán passzív hódolattal vagy tolakodó kíváncsisággal lehet közelíteni. Egyszerû emberek ők is, akik kemény munkával és átgondolt stratégiával értek el kiemelkedő eredményeket. Esettanulmányokként kell rájuk tekintenünk, amelyeket darabjaira szedve tüzetesen elemeznünk kell, nem tévesztve szem elől az alapvető kérdést: "Mit hasznosíthatok ennek az embernek a példájából? Alain De Botton
8. Számomra döbbenetes, hogy társadalmunkban a mûvészet ma már kizárólag tárgyakat jelent, és semmi köze az egyes emberekhez vagy magához az élethez. Hogy a mûvészet ilyen specializált tevékenység lett, amit mûvészeknek nevezett szakértők végeznek. Nem lehetne minden ember élete mûalkotás? Hogyan lehetséges, hogy egy lámpa vagy egy ház mûalkotás, de az életünk nem? Michel Foucault
9. Olyan könnyû azt gondolni, hogy azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, valahogy felfüggesztődik az életük, ha nem vagyunk a közelükben. Hogy valójában csak akkor kelnek életre, amikor velünk vannak, és igazából nem léteznek nélkülünk.
10. Olyan korban élünk, mikor a mûvészetet az önéletrajzírás egy formájának tekintik. Elvesztettük a szépség iránt való elvont érzékünket. Oscar Wilde