Ugrás a tartalomra
Az elfogadható társ meglelését tovább nehezítik azok a képek, amelyeket a filmek, a tévé, a regények, magazinok és reklámok közvetítenek arról, hogy kikbe lehet beleszeretni. A mozivászon hatalmas figurái azt az illúziót keltik, mintha ezek lennének a régóta elveszett "jó" vagy anyaméretû emberek. Ezek a nem emberléptékû teremtmények értelem nélküli bizalmat ébresztenek bennünk, és magukat a színészeket ruházzuk fel a tökéletesség aurájával, amelyet magunkban hozzájuk társítunk. Nem tudnak hibázni, felülállnak az olyanfajta megítéléseken, amelyeket egymásról alkotunk. S hogy még jobban összezavarodjunk, az általuk ábrázolt jellemek bármilyen irreálisak is, mércét állítanak a vágyainknak, melyeknek tükrében a valódi emberek még tökéletlenebbnek tûnnek, mint valaha.
Kapcsolódó idézetek
-
Az embereknek nyilván kellenek példaképek, olyanok, akikre - nem tudom, mi igazán erre a jó szó - fel tudnak nézni, akikért rajongani lehet, akiket figyelni tudnak, de ezek régen mûvészek, színészek voltak. Ez a mi életünkből eltûnt. Akkor, amikor lehetővé válik, hogy valakiről azt is megtudjuk, reggel milyen alsónemûben kelt fel, a jó értelemben vett megközelíthetetlenség veszik el.
-
Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy
akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan
könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká
merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár
mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy
megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször
meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy
jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és
szorongatónak érezzük a mindennapi életünket.
Jónás Tamás
-
A színészt az az ambíció égeti, hogy élete lehető legnagyobb részében azt mímelje, hogy ő másvalaki. És ha elég szerencsések (vagy labilisak) vagyunk és profi színészekké válunk, egyre nagyobb lesz bennünk a bizonytalanság, kik vagyunk valójában. Számos színészben ez az önmaga iránti kétség úgy eszi be magát, akár a nyû, és ez sikereinek emelkedő szintjével egyenes arányban növekszik. Nem számít, bármennyire megismerik is az embert, bármekkora vagyont gyûjt magának, belülről mégis az a mélyen ülő kétség gyötri, hogy nem más, csupán hamisítvány, utánzat.
Michael J. Fox
-
Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzéseket adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúzióinkat támogatókat, akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét. A folyamat végén bekövetkezik keserû csalódás kapcsolatainkban.
Popper Péter
-
Akadnak az életben olyan emberek, akik ösztönzik a mûvészetet. Felfújjuk őket ezekké a mitikus karakterekké, és felruházzuk őket mindenféle varázslatos tulajdonsággal. De lehet, hogy csak egy lépcsőfokot jelentenek valami nagyobbhoz, jobbhoz.
-
Aki színésznek megy, annak van némi önbecsülési problémája. Elismerés- és szeretetvágy munkál bennünk. Szükségünk van arra, hogy állandó visszajelzést kapjunk.
Pelsőczy Réka
-
A televízió kizsákmányolja a színészt, hamis népszerûséget ad neki, majd eldobja, mint egy kiürült zsákot. A televízió-népszerûség hamis népszerûség, a tévé-sztárok álsztárok, egy-egy filmsorozat főszereplője, mondjuk, néhány hónapra az ország leghíresebb színésze lesz, majd a süllyesztőbe kerül egy másik sorozat kedvéért. Ez a mozifilmnél nem fordulhat elő... ott a közönségnek legalább ki kell fejteni némi erőfeszítést, hogy lásson bennünket; fel kell öltöznie, kocsiba vagy taxiba kell szállnia, el kell jönni, stb. A tévé előtt csak leül, s megnézi a heti üdvöskét.
Jean-Paul Belmondo
-
A nők szeretik idealizálni a pasast, akihez tartoznak. Sokszor nem is gyanítják, hogy milyen középszerû az a férfi, aki mellettük él.
Nógrádi Gergely
-
A hírességeket kényszerítik a szereplésre és folyamatos jelenlétre, így elvesztik valódi önmagukat. A férfiasság is hasonló álarc. És a hírnév veszélyeivel ellentétben ez nem a populáció 0,001 százalékát érinti csak.
-
Ez a mai világ. Mindent kibeszélnek. A tévé meg az újságok bőségesen ellátnak bárki szexuális életének részleteivel, mintha érdekelne. Nem létezik magánélet, és egyfolytában tökéletessé próbálják tenni magukat, pedig semmi nem az. Semmi nem lehet tökéletes.