Az emberi tapasztalat világa végtelenül gazdag és sokrétû, de rendkívül zavaros, és összekeveredik a tapasztaló lénnyel. Ez a lény igyekszik elrendezni benyomásait és egyeztetni ezeket másokkal. A nyelv és a mûvészet sokféle kifejezésmódja mind ilyen közlési módok. A közlések tökéletesek, amikor az érzékelhető világ tárgyairól van szó, de nem nagyon alkalmasak arra, hogy a külső világra vonatkozó egzakt eszméket pontosan közöljék.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember érzései zavarosak és sokrétûek, a különböző, észrevétlen benyomások egész seregéből szövődnek, és a szó, mely mindig túlságosan darabos, túlságosan általános, igen alkalmas lehet jelölésükre, de sohasem alkalmas a meghatározásukra. Benjamin Constant
2. A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései. Andrej Tarkovszkij
3. Az ember kényszeres vágyat érez arra, hogy megismerje a körülötte lévő világot és annak összefüggéseit, rendet rakjon a káoszban - vagy legalábbis fenntartsa magában annak illúzióját, hogy érti a világ mûködését. Ugyanis erre van szükségünk ahhoz, hogy magabiztosan mozogjunk a világban, és úgy érezzük, irányítjuk a saját életünket. Krekó Péter
4. Nincs szó, amely hûen visszaadhatná mindazt, amit látunk, hallunk vagy megérintünk. Az érzékelés élménye túlmutat a nyelv határain. Hannah Arendt
5. A mûvészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A mûvészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat. Csányi Vilmos
6. Az ember végtelen módon képes kommunikálni, ki jól, ki kevésbé jól. (...) Mégis egy nyelvváltásnál vagy idegen környezetben inkább hallgatunk. Még azon olyan egyszerû önkifejezések is gondot jelentenek, mint a lét, az akarat, a szeretet.
7. A nyelv közvetít a gondolataink és a világ között, de nem tükrözi a világot: a nyelv vizsgálatából nem tudunk meg semmit a világról vagy gondolkodásunkról, a nyelv olyan, mint egy telefonkészülék: a szerkezete bonyolult, de nincs köze ahhoz, amit közvetít. Nádasdy Ádám
8. A nyelv nem lehet "egyszerû", mert az ember nem "egyszerû", aki beszéli. Az ember éppen azért beszél, mert nem egyszerû, mert bonyolult, és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni. Kosztolányi Dezső
9. Létezik egy valóság. Az viszont... abban is biztos vagyok, hogy a valóság, az sokkal komplikáltabb, sokkal nagyobb, sokkal részletesebb, sokkal gazdagabb, mint amit mi meg tudunk élni, és sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb, mint amiről beszélni tudunk. Olyan lények vagyunk, akik szerintem nagyon pici valóságot tudunk egyszerre bevenni. És minden pici valóság arra késztet minket, hogy felruházzuk képzelettel. Tehát, ami a mi életünk, ami a mi élményünk, az általában egy keveréke a valóságnak és a képzeletünknek. Feldmár András
10. Amit tapasztalunk, az legtöbbször egy nagy, összefüggő massza. Amikor azonban elkezdünk figyelni, rájövünk, hogy az észlelésünk többrétegû: belső és külső tapasztalásokból áll, és ezeken belül is többfelé ágazik. Belső tapasztalásunk gondolatokból, érzésekből és fizikai érzetekből áll; külső tapasztalásunk a környezetből, saját és mások viselkedéséből, tetteiből tevődik össze. Mindezek egyenként és egyszerre keletkeznek, kölcsönhatásban állnak, és hatnak egymásra.