Az embernek nincs hatalma a saját élete felett, nem szabad akaratunk irányítja létünket, nem vagyunk döntéshelyzetben, az életünk csak úgy megtörténik velünk, s mire észbe kapunk, már el is telt. Erre a végtelen unalomra azóta a kapitalizmus legkomolyabb iparágai épültek: szórakoztatóipar, tömegkommunikáció, vendéglátóipar, szexipar, turizmus, kábítószer-kereskedelem és még sorolhatnám. Õk az unalomûzők. Az unalomûzés több száz éve a legjobb üzlet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az unalom mint tömegjelenség nagyjából a szeméttel egyidős. Kétszáz éve még alig létezett, ma pedig már a legjövedelmezőbb iparágak erre épülnek: az unalomûzésre. A vendéglátó-, a szex-, a szórakoztató-, a kábítószer-, a politika-, a turizmusipar és még sorolhatnám. Cserna-Szabó András
2. Az ember, nincs mit tenni, rendkívül aktív lény. Nem nyugszik. Mindig kell neki valamit csinálni. Amíg a mindig csinálást az agráriumban lehetett kiélni, nem volt ezzel probléma, amikor az iparban, hát, az is kezelhető. Ám, amikor a múlt század hatvanas éveiben az ipari fejlődés abba a szakaszába ért, hogy az egyre bővülő termeléshez is sokkal kevesebb élőmunkára volt szüksége, akkor rengeteg ember felszabadult. Egy csapásra fellendült a szolgáltatások világa, és a mûkörmöstől az divattervezőig csomó olyan fura szakma jelent meg, ami nem állít elő semmi lényegeset, de részesedik az emberiségnek a termelés során előállított javaiból. Ami persze jó dolog, mert aki dolgozik, az nem hal éhen. Csakhogy a nélkülözhető szakmákkal egy időben megjelent még valami: a szabadidő. Ami egyrészt örömre ad okot, másrészt bizony probléma is, mert aki unatkozik, könnyen fordul a társadalom számára káros aktivitások felé. Csányi Vilmos
3. Ha mi, úgynevezett modern emberek nem unatkoznánk, akkor nem kellene tévé, Facebook, alkohol, shoppingolás, Hollywood, bulvársajtó, gasztronómia, hobbi, kötés-horgolás, horgászat, barkácsolás, bélyeggyûjtés, nyaralás... vagyis nem kellene a létfelejtés. Ami a világon a legnagyobb biznisz. Cserna-Szabó András
4. Az unalomba zuhant ember kiszolgáltatott, az unalomûző iparágak azt tesznek vele, amit csak akarnak. Cserna-Szabó András
5. Az ember alapvetően lusta és önző, motiválni, anyagilag ösztönözni kell. Ezért egyedül a világon a kapitalizmus mûködik, a szabad verseny, a vállalkozások szabad versenye. Márki-Zay Péter
6. Komoly író csakis unalmas lehet. Aki nem unalmas: nem komoly! Aki nem unalmas, azt könnyen az "unalomûzők" közé sorolhatják. Pedig az irodalom maga is éppen a demokratikus unalomnak köszönhette, hogy néhány szépelgő gazdag játékszeréből tömeges iparcikké vált. Cserna-Szabó András
7. Az unalom azok sorsa, akik teljesen a figyelemelterelésre hagyatkoznak, akik számára az élet az, hogy folyton szórakoztatva vannak, és akik elerőtlenednek, amint a mûsor szünetel. Az unalom azok gyötrelme, akik számára az időnek nincsen értéke. Matthieu Ricard
8. Az unalom nem csak unalmas, egyenesen rémisztő. Rákényszerít bennünket, hogy nagyobb kérdéseken agyaljunk, olyasmin, hogy minek mi az értelme, mi a célja. Ugyanakkor az unalom remek lehetőség új dolgok felfedezésére is. Az unalom teremti meg azt a teret, amelyben új gondolatok megszülethetnek. Unalom nélkül mást se teszünk, csak reagálunk a minket körülvevő ingerekre ahelyett, hogy valóban belemerülnénk az élményekbe. Anna Lembke
9. Az élet mindenütt egyforma és mindenütt unalmas, mert az élet: az emberek társasága és azok a szokások, amelyek mindenüvé követik az embert. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig bizonyos sematikus pontossággal ismétlődik minden - a változatosságot csak a gondolatok hozzák, a gondolatok, amikbe a végén szintén belefárad az ember. Erdős Renée
10. A modern kor legmeghatározóbb emberi létélménye: az unalom. Addig csak az arisztokrácia és néhány jobb módú nő unatkozhatott. Az őskori ember, a középkori paraszt vagy az újkori proletár nem ismerte az unalmat, dolgozott a saját és a családja létfenntartásáért, aztán este eldőlt, mint a zsák, és már aludt is pirkadatig. Nem kellett neki se altató, se keresztrejtvény. De immár kinyílt az út a széles polgárság előtt az unalom felé. Cserna-Szabó András