Az emlékezés tarka szőttesét az évek múlásával egyre inkább megfakítja, elszínteleníti a feledés. Csak azt nem feledjük el, akinek a munkássága gondolattá vált.

Kapcsolódó idézetek

1. Parancsszóra nem lehet emlékezni. És gyakran, ha valaki erőlteti a dolgot, az emlékkép még messzebbre tûnik. Agatha Christie
2. Emlékezetünk is elhomályosul, átalakul, de minden élmény leülepedve alakítja személyiségünket. Erőss Zsolt
3. Az idő elmossa lassacskán az emlékeket, és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis vagy megszépített illúziókat hordozzunk. Berkesi András
4. Az emlékezés visszatekintő képzelődés, a szemlélődést pedig átszínezi a vágy, a kelletlenség és a szeszély. Konrád György
5. Az emlékezet hasonló a többszörösen exponált fényképhez. Az egyik esemény rárakódik a másikra, és lehetetlen a kettőt egymástól különválasztani. Minél idősebbek vagyunk, annál több ilyen többszörösen exponált emlékünk van. (...) Ahogy telnek az évek, gyûlnek a tapasztalataink, életünk kis történetei annál jobban eltorzulnak, és végül mindannyiunk története hamissá válik. Michelle Richmond
6. Az emlékezés összefogdossa tárgyát, tapogatja, érinti, koszolja, nem szép. Ha lehetséges lenne a puszta felidézéssel nem tenni tönkre egy mozdulattalan illatot, nem visszarángatni az időbe, ha lehetséges lenne nem rontani el, az nem volna rossz. Simon Márton
7. A történelem előrehaladtával az ember egyre többet gondolt arra, ami nincs. És minél többet gondolt rá, annál kevésbé vette észre azt, ami van. Roland Paulsen
8. Emlékezetünk folyamatosan alakul, hol ez, hol az válik fontossá, kiemeltté, más meg ezzel egyidejûleg elfelejtődik. Időlegesen.
9. Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá. Erich Maria Remarque
10. A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül számûzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.