Ugrás a tartalomra
Az én agyamban van egy vegyület, ugyanolyan szép, mint te. Ott lakik legalább tizenöt éve, ezért érzem úgy, hogy mindig is ismertelek.
Kapcsolódó idézetek
-
Egyszer láttalak életemben, de mintha mindig ismertelek volna, amióta élek. Úgy érzem, mintha a szívemhez nőttél volna.
Eötvös Károly
-
Akárhányszor meglátlak, valami fura dolog történik velem. Itt benn, a mellkasomban. Az érzés, ami elönti az agyam, és arra késztet, hogy világgá kiáltsam, hogy mennyire gyönyörû is ez a hely, mert te benne vagy.
-
Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.
Szepes Mária
-
Jól érzem magam veled, mindenestől érdekelsz.
Vavyan Fable
-
Vannak emberek, akikkel kapcsolatban az első pillanatban azt érezzük, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ezek az emberek nem véletlenül találkoznak.
Földvári-Oláh Csaba
-
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.
Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek.
Alekszandr Blok
-
Azért vagy, mert nem tudlak elfelejteni. A szememben őrizlek, füleimben őrizlek, minden hûséges és makacs érzékemben.
Török Sophie
-
A kötődés hirtelen, váratlanul bukkan fel az életedben, mégis tudod, hogy ez valami fontos. Olyan, mintha ezer éve ismernéd az illetőt.
Oravecz Nóra
-
Te és én ugyanazok vagyunk. Amikor a szemedbe nézek - tudod ezt. Amikor a szemembe nézel - tudom ezt.
-
Majdnem olyan vagy, mint voltál huszonöt évesen, amikor beléd szerettem, csak egy kicsit különbözöl, mert ugye az éveket nem lehet visszafogyasztani, azt a sok-sok időt, ami összevissza tördelte az idegrendszert s az arcbőrt.
Háy János