Az én tengeremen csak egy hajó van, és ott úszik, a víz bárhogy is dobálja, és ha nagy ritkán csendesség van, azt mondja, hogy az az ő boldogsága.

Kapcsolódó idézetek

1. A tengeren az ember nyugalmat talál. Tágassága, felfoghatatlan mérete megnyugtat, megvigasztal és az élet gondjait parányivá zsugorítja: a szárazföldi nehézségeket, a súrlódásokat, a bosszúságokat, az emberek közötti viszonyokat, a kötelezettségeket; elég, ha belenézünk a hullámokba, és már érezni is, ahogy a létezés megnyugszik a keblünkben. Jón Kalman Stefánsson
2. Oh nincsenek, minők az én lelkemben, A tengeren oly viharok, És mégis lásd, én közeledben Oly megadó, csöndes, szelid vagyok. Tóth Kálmán
3. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
4. A tengeren az élet szimpla, egyszersmind hihetetlenül kiszámíthatatlan. Egyedül az aggódás az, ami állandó. Egill Bjarnason
5. Életünk folyvást hullámzik, egyetlen szakasza sem oly gyönge és ingatag, mint éppen a világi boldogság ideje... ha az élet hajója simán halad a békés tengeren, pihenhetsz, ám ha zátonyok, sziklák állják útját, akkor van nagy szükség a kormányos ügyességére. Lucius Annaeus Seneca
6. Egy hajó olyan dolog, amire számíthat az ember, amitől függhet, még akkor is, ha zord a tenger. Nem úgy, mint egy nőre.
7. Boldog vagyok, mert szívemen a zárat csak Ön nyithatja, mindkét kulcs kezében, s ha kell, tovább hajózom bármi szélben, mert Ön mit ád, számomra drága minden. Francesco Petrarca
8. Magányos csónak a tengeren, A szél sodorja, de megy tovább, Az út végén majd megpihen, Hívogat egy új világ. Tompos Kátya
9. Álmomban egy sugárzó boldogságot hozó emberi lény int felém. (...) Azonban álom volt csupán... Nincs boldog kikötő, mely befogadna. A hullámok ide-oda dobálnak, könyörtelenül. Pjotr Iljics Csajkovszkij
10. Életem vitorlása a tenger habzó hullámain hánykolódik, én pedig próbálom egyensúlyba hozni a hajót: az életemért küzdök.