Magányos csónak a tengeren, A szél sodorja, de megy tovább, Az út végén majd megpihen, Hívogat egy új világ.

Kapcsolódó idézetek

1. Magányos csónak a tengeren. Túl fog élni ezer vihart, Mert egyre hívja a végtelen. De messze még a túlsó part.
2. Kelőben a hajnal, új nap Készül hőségre, csöndre. Kint a tengeren a hajnali szél Fodrozva siklik. Itt vagyok, Vagy ott, vagy másutt. Kezdetemben. Thomas Stearns Eliot
3. A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
4. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
5. Az ember megy a sodrással és a változó világ hullámai úgy dobálják az élet piciny csónakját, ahogy az meg van írva. John Cure
6. Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt; Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény, Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
7. Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj. Franz Kafka
8. Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.
9. Hát evezz a part felé még párat, Ha a világ fordít neked hátat, És ha utad egyszer a végéhez ér, Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
10. Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat. George Topirceanu