Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon.

Kapcsolódó idézetek

1. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
2. Irgalmatlan az idő, rideg szelében gurulnak óriás glóriák sápadtra-válva. De az én védtelen arcom fényessége el nem múlik - gyere velem táncolni a halálba. Szécsi Margit
3. Az oroszlánt az ellenfél szívében élő félelem és rettegés teszi erőssé. Csöndesen megközelíti az ellenfelet, mélyen a szemébe néz. Az áldozat nem az oroszlánt látja, hanem az önnön kicsi, szerencsétlen, legyőzött mását.
4. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
5. Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek mind véreset vizelnek, a század bûzös, vad csomókban áll. Fölöttünk fú a förtelmes halál. Radnóti Miklós
6. Halál, a vénhedt arcokon ott van már könnyen láthatón, az ifjakban még rejtezik. De fő vigalma ott vagyon, hol ûzik: "Hess!" hivalkodón. Hélinand de Froidmont
7. Oszlopa romlandó, mint minden emberi kézmû, ámde örökre megáll oszlopa tetteiben. S míg az sírja fölött némán bizonyítja halálát, addig ezek fönnen hirdetik, hogy neve él.
8. A halál egy elefánt, a tekintete fáklya, a horpasza rettenetes, habos. Iszonyú bestia.
9. Õrült az, aki elvan a szánalmas kis életével, mikor egy oroszlán van bezárva a testébe, és nála van a kulcs.
10. Halál, titkunk leleplezi, a szolgát szabaddá teszi, rabbá királyt s legfőbb papot. Éltünk érdemben rendezi, Halál a csórót pénzeli. Hélinand de Froidmont