Az ételárak nagymértékû emelése arra késztet, keressünk más lehetőségeket. Ez nem azt jelenti, hogy egészségesebb termékeket választunk, és a preferenciáinkat sem változtatja meg, csupán máshol vesszük meg a sült krumplit és a csokit. A szabadpiaci árak ésszerû emelése nem a szokásokat módosítja, hanem a kispénzûeket bünteti.

Kapcsolódó idézetek

1. Az árak emelése senkit nem bír rá az egészségesebb táplálkozásra, csupán arra, hogy a versenytárshoz menjen, ahol ugyanazt eszi majd. A "bûnadó" nem az evési, hanem a vásárlási szokásokat módosítja.
2. Az az élelmiszer, amit a reklámok ajánlanak, feldolgozott élelmiszer: feldolgozott húsok, üdítők, cukros gabonafélék, édességek. A természetes, feldolgozatlan élelmiszert nem kell reklámozni. Az éhes emberek megtalálják az ételt, ha az elérhető. Az embereket rá kell beszélni a feldolgozott változat megvásárlására, mert az drágább, kevésbé vonzó, kevésbé tápláló, és gyakran káros. Az igényt meg kell teremteni.
3. A jelenlegi élelmiszer-termelési és -fogyasztási szokásaink károsak az emberi fajra nézve. A termelés elpusztítja a környezetünket, a rengeteg adalékanyag pedig tönkreteszi a szervezetünket. A mai táplálkozási szokásainkat kereskedelmi érdekek mozgatják. Egyre több embernek kell egyre több ételt ennie, így az élelmiszeripar egyre jövedelmezőbb. Ez nemcsak megbetegíti az embereket, hanem függővé is teszi őket a társadalmi és pénzügyi helyzetüktől.
4. Az infláció legvégzetesebb következményei abból a tényből fakadnak, hogy az általa okozott áremelkedés és bérnövekedés különböző időben és különböző mértékben történik a különböző árucikkek és munkák esetén. Az árak és a bérek bizonyos csoportjai gyorsabban és magasabbra emelkednek, mint mások. Nem csupán az infláció, hanem az egyenlőtlensége is pusztítást végez. Ludwig von Mises
5. Ha az embereknek nincs választási lehetőségük, az élet csaknem elviselhetetlen számukra. Ahogy a lehetőségek száma nő, mint ahogy fogyasztói kultúránkban is történik, a függetlenség, a szabályozás, a szabadság keveredése pozitívan és erőteljesen jelentkezik. A választási lehetőségek számának további növekedésével a negatív körülmények is jelentkeznek, és odáig szaporodnak, mígnem túlterheltnek érezzük magunkat. Ettől kezdve választásaink már nem szabadítanak fel többé, inkább gátolnak. Barry Schwartz
6. Minél többet tévéznek az emberek, annál többet költenek, és annál elégedetlenebbek a saját helyzetükkel. Azaz semmi nem változik, de mire felállsz a hétvégén a kanapéról, kicsit kevesebb pénzed lesz, és még nyomorultabbul is érzed magad. A helyzet az, hogy a legtöbb dolog, amitől bizonyítottan jobban leszünk, ingyen van, de legalábbis nem lehet nagyüzemileg gyártani.
7. Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerûbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bûnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bûncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bûncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bûnözünk. A bûnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bûncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.
8. Az emberek néha az "adóztatás" egy módjának nevezik az inflációt. Ez egy veszélyes álláspont. És teljességgel hamis. Az infláció nem az adóztatás egy módszere, hanem az adóztatás egy alternatívája. Amikor az állam adókat ró ki, teljesen ő irányítja a folyamatot. Úgy veti ki az adókat és úgy osztja meg a terheket, ahogyan azt igazságosnak és kívánatosnak látja - az adóteher nagyobb részét azokra hárítva, akik jobban képesek cipelni azt, ezzel csökkentve a kevésbé szerencsések terheit. De az infláció esetén egy olyan folyamatot indít az útjára, ami az irányításán kívül esik. Nem az állam, hanem az árrendszer határozza meg, mennyire fog szenvedni az egyik vagy a másik csoport. Ludwig von Mises
9. Az emberek többségében egyszerûen nincs akkora lelkierő, hogy az asztalra odakészített, frissen sült süteményt látva azt ismételgesse: "Nem eszem sütit, nem eszem sütit, nem eszem sütit", és tényleg ne is egyen. A "nemből" meglehetősen gyorsan "talán", majd végül "igen" lesz.
10. A pénz által gerjesztett növekedés-megszállottság csapdájába esve kényszeresen egyre olcsóbb és csúnyább dolgokat termelünk, melyekre nincs is szükségünk, miközben szenvedünk a gyönyörû, egyedi, személyes és élő dolgok hiányától. Cserébe ez a hiányérzet folyamatos fogyasztást generál, kétségbeesetten próbáljuk valamivel kitölteni a kapcsolataitól megfosztott anyagi környezetben levő ûrt. Charles Eisenstein