Ugrás a tartalomra
Az evolúció csúcsának tekintett emberiség lényegében a vesztesek hosszú vonulatából származott. A halnak alkalmas halak a tengerben maradtak, míg a halnak kevésbé alkalmas halak kénytelenek voltak kifejleszteni a levegő belélegzésének képességét, és kimásztak a szárazföldre. A kétéltûnek alkalmas kétéltûek a vizek közelében maradtak, míg az alkalmatlan kétéltûek, ahelyett, hogy versengtek volna a rokon fajokkal, inkább kifejlesztették a szárazföldi élet képességét, és meghódították a szárazföldek belsejét, és így tovább. Követve ugyanezt a vonalat, azok a majmok, amelyek jól megéltek a fákon, odafent maradtak, amelyek viszont erre kevésbé voltak alkalmasak, kifejlesztettek egy más életmódot, ami lehetővé tette számukra, hogy Afrika síkságain éljenek. Ha a legalkalmasabb túléléséből indulunk ki, akkor a legsikeresebb és legmagasabb túlélési rátájú földi élőlények a legegyszerûbb baktériumok, amelyek már több mint négymilliárd éve lényegében változatlan formában élnek a földi környezetben.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
-
Mivel az élőlények erőforrásai végesek, az evolúció során nem lehet tökéletes élőlény, mely minden körülmény között jól szaporodik. Ez a meghatározó oka az élővilág változatosságának.
Pál Csaba
-
Nem sokkal ezelőttig jelentéktelen állatok voltunk, valahol a tápláléklánc közepe táján. Aztán hirtelen felugrottunk a csúcsra. Talán túlságosan is hirtelen. Az oroszlánok, sasok és cápák évmilliókig fejlődtek, míg odakerültek. Ez a lassú tempó hagyott időt az ökoszisztémának fékek és egyensúlyok kifejlesztésére, nehogy a ragadozók túl nagy kárt okozzanak. (...) Az ember viszont olyan gyorsan ugrott a csúcsra, hogy az ökoszisztémának nem volt ideje alkalmazkodni. Sőt maguknak az embereknek sem sikerült. (...) Nézd csak meg a világ legnagyobb ragadozóit! Fenséges lények. Több millió évnyi uralkodás tette őket ilyen magabiztossá. A Sapiens viszont olyan, mint egy másodosztályú diktátor, aki folyton attól retteg, hogy elveszíti a hatalmát. (...) Ami pedig kétszer olyan kegyetlenné tesz minket. A háborúktól az ökológiai katasztrófákig minden csapás annak a következménye, hogy hirtelen ugrottunk a csúcsra.
Yuval Noah Harari
-
A közkeletû - és ennek megfelelően pontatlan - megfogalmazás szerint az élővilág története olyan, a túlélésért folytatott küzdelem, mely során csak a legrátermettebb marad fenn, és csak a tökéletes alkalmazkodás "eléggé jó". A valóságban azonban ilyesmiről szó sincsen, és a többinél alig valamivel jobb is megfelel: tökéletességről az evolúció esetében ugyanis nem beszélhetünk. Az alkalmatlanok kiszelektálásával dolgozó folyamatban nincsen előrelátás: egy olyan konstrukciós újítás, ami hosszú távon esetleg hasznos lehetne, azonnal kihullik a rostán, ha rövid távon nem kifizetődő.
-
Néha (...) a váratlan és előre el nem tervezett dolgok a legszükségszerûbbek. A véletlen kisiklások táplálják az evolúciót, amikor egy hal már nem kopoltyúval lélegzik, az ivadékai pedig lábat növesztenek uszony helyett. A túlélés záloga sokszor a mutáció, a változás, és a változás rendszerint nem más, mint puszta véletlen. Néha a természet szörnyszülöttjei bizonyulnak a legerősebbnek.
-
Az állati élet mikroszkopikus kicsinységû véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt.
Mark Twain
-
A földi élet a forró gejzírektől az Antarktisz jegéig, a Szaharától a trópusi esőerdőkig, az összes elképzelhető élőhelyen a legextrémebb körülményekhez tudott alkalmazkodni hárommilliárd éves története során. Nincs olyan élőlény, amelyik a maga módján ne a legjobban oldotta volna meg ezt az alkalmazkodást.
Venetianer Pál
-
Ha igazán hosszú életû állatokat akarunk találni, akkor a tengerben kell keresgélnünk. Ha azonban hosszú életû emlősöket keresünk a saját környezetünkben, a szárazföldön, nem a szavannán, és nem is a fák tetején kell kutakodnunk. A leghosszabb életû szárazföldi emlősök ugyanis idősotthonokban élnek.
Nicklas Brendborg
-
Az állatvilágban azok a példányok, amelyek gyengébbek a többinél, elpusztulnak, de az emberiség már évmilliók óta másként él. Nemcsak az intelligencia különbözteti meg az embert az állattól, hanem az erkölcs és annak képessége is, hogy különbséget tud tenni jó és rossz között.
Jan Guillou
-
A nedvesség és a meleg az élet forrása (...) Az erjedő penészből, amelyben hosszú ideig képződtek, legelőbb alaktalan, végtagok nélküli élőlények sarjadtak; szemcsék és pálcikák, amelyekben életerő szunnyadt, ezek ide-oda mozogtak világtalan sötétségükben, oktalanul és céltalanul csatangoltak, a vízben éltek, majd kimásztak a szárazra, és az iszapba húzódtak vissza. Ezer és ezer esztendő telt el így.
Mesa Selimovic