Ugrás a tartalomra
Az evolúció kizárólag olyan dolgokon alapszik, amik szinte soha nem történnek meg. Minden születés egy potenciális fajképződési lehetőség, új fajok mégis csak nagyon ritkán, majd ha millió születésenként egyszer képződnek. A DNS szinte soha nem mutálódik - trilliárd másolásonként ha egyszer -, az evolúció mégis ezen múlik. Végy egy csomó rendkívüli eseményt - dolgokat, amik szinte sosem történnek meg -, válogasd szét őket pozitív, semleges és végzetes eseményekre, majd erősítsd fel a pozitívak hatását (ez utóbbi automatikusan megtörténik amikor replikáció és versengés van jelen), és evolúciót kapsz.
Kapcsolódó idézetek
-
Az evolúció soha nem tekint előre. Nem tudja megtervezni A-ból B-be a legjobb utat. Ehelyett létező megoldásokban jelentkeznek apró változások (genetikai mutáció által), amelyek aztán elterjednek a populációban, annak függvényében, hogy mennyire segítik a szervezetek hatékonyabb reagálását az aktuális körülményekre.
Jonathan Haidt
-
Az evolúció egy olyan folyamat, ami szinte soha meg nem történő dolgok felnagyításán alapszik.
Daniel Dennett
-
Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
-
Az evolúció mint folyamat nem túlságosan okos - ostobaságában azonban kitartó. Csakis a minden sarkon leselkedő ezerféle szörnyû halálos veszedelem túlélése számít, addig, amíg a génjeink biztonságosan átöröklődnek a következő generációra. Ha ez megvan, a feladat teljesítve. Ha nem, szívás. Magyarul, az evolúció nemigen utazik jóslásban. Ha egy tulajdonság előnyös számodra most, akkor kiválasztódik, függetlenül attól, terheli-e majd az ük-ük-ük-ük-ükunokáidat valami szánalmasan ósdi vonással. És ugyanennyire nem is díjazza az előrelátást: hát, ez a tulajdonság most hátrány, de milyen jól jön majd a leszármazottaimnak egymillió év múlva - ez teljesen hidegen hagyja az evolúciót. Nem gondos tervezéssel jut el az eredményig, hanem őrületesen nagyszámú éhes és vágytól felajzott organizmust szabadít a veszélyes és könyörtelen világra, és érdeklődve nézi, melyik bírja tovább.
-
Az evolúció (...) toldás-foldás. Azok a tulajdonságok, amelyek bizonyos körülmények között nélkülözhetetlenek voltak, idővel elvesztik jelentőségüket. Mindig az adott szituációban szükséges gének gyûlnek egybe. Az emberi genom egy szükségállapotban készült tákolmány. A törzsfejlődés, ez a derûlátó szó eléggé félrevezető. Az ember, pontosabban az összes élőlény mind csak egy-egy hatalmas, ideiglenes fércmû.
-
Az evolúció valutája nem az éhezés vagy a fájdalom, hanem a DNS-spirálok másolatai. Ahogy egy cég gazdasági sikerét a bankszámláján található dollárok számával mérjük, nem pedig alkalmazottai boldogságával, úgy egy faj evolúciós sikerének mértéke is a DNS-e másolatainak száma. Ha nem marad több DNS-másolat, a faj kihal, ugyanúgy, mint ahogy a cég csődbe megy, amelynek nincs több pénze. Ha a faj sok DNS-másolatot hoz létre, az siker, és a faj virágzik. Ebből a szempontból nézve 1000 másolat mindig jobb, mint 100. Ez a mezőgazdasági forradalom lényege: a képesség, hogy rosszabb körülmények között is több ember maradjon fenn.
Yuval Noah Harari
-
Az evolúció elve körülbelül annyira központi szervező aspektusa a biológiának, mint amennyire az energiamegmaradás a fizikának. (...) Ha van egy központi elv, amihez ráadásul nem kell sok, (...) hogy mûködjön, csak környezet és öröklődés és változékonyság, akkor nemhogy nem az van, hogy ráerőltetjük, hanem kivonni nem tudjuk a biológiát ennek a hatása alól. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy milyen az óceán víz nélkül: az nem óceán. Ha szaporodóképes, változékony entitások egy változó környezetben élnek, akkor az evolúció.
-
Mivel az élőlények erőforrásai végesek, az evolúció során nem lehet tökéletes élőlény, mely minden körülmény között jól szaporodik. Ez a meghatározó oka az élővilág változatosságának.
Pál Csaba
-
Az élet lényegének megértéséhez a populációra, nem pedig az egyedekre kell fókuszálni. Az élet egy evolúciós jelenség, és az evolúció nem az egyénekre, hanem a populációkra hat. Az egyedek csak megszületnek és meghalnak. Ha az egyénre fókuszálsz, lemaradsz az élet legfontosabb jelenségeiről.
-
Sehol sem találsz egy pontot, ahol egy új faj jött létre, mert ilyen pont nem létezik. Hasonlóan ahhoz, ahogy egyszer kisgyerek voltál, most pedig idősebb vagy, de nem volt soha egy olyan nap, amikor gyermekként feküdtél le és idősként keltél fel. (...) Nem volt első ember. Paradoxonnak hangzik, mintha ez aláásná az evolúció egész elméletét, gyakorlatilag azonban ez a kulcsa az evolúció helyes megértésének. Az evolúció olyan, mint egy film, ami képkockáról képkockára halad előre, és mi gyakran nem is látjuk, hogy mi változott a kockák között. Minden ránk maradt fosszília olyan, mint egy filmbeli képkocka az előző időkből. Gyakran azonban kockák ezrei hiányoznak két meglévő között, és nekünk ebből kell rekonstruálnunk az egész filmet. Ami a képkockák között történik, az maga az élet: utazás, de nem egy sima úttesten, hanem egy ugródeszkák és gödrök váltakozásából álló úton, ahol mi minden ugródeszkának saját nevet adunk.