Az evolúció (...) toldás-foldás. Azok a tulajdonságok, amelyek bizonyos körülmények között nélkülözhetetlenek voltak, idővel elvesztik jelentőségüket. Mindig az adott szituációban szükséges gének gyûlnek egybe. Az emberi genom egy szükségállapotban készült tákolmány. A törzsfejlődés, ez a derûlátó szó eléggé félrevezető. Az ember, pontosabban az összes élőlény mind csak egy-egy hatalmas, ideiglenes fércmû.

Kapcsolódó idézetek

1. Az evolúció soha nem tekint előre. Nem tudja megtervezni A-ból B-be a legjobb utat. Ehelyett létező megoldásokban jelentkeznek apró változások (genetikai mutáció által), amelyek aztán elterjednek a populációban, annak függvényében, hogy mennyire segítik a szervezetek hatékonyabb reagálását az aktuális körülményekre. Jonathan Haidt
2. A közkeletû - és ennek megfelelően pontatlan - megfogalmazás szerint az élővilág története olyan, a túlélésért folytatott küzdelem, mely során csak a legrátermettebb marad fenn, és csak a tökéletes alkalmazkodás "eléggé jó". A valóságban azonban ilyesmiről szó sincsen, és a többinél alig valamivel jobb is megfelel: tökéletességről az evolúció esetében ugyanis nem beszélhetünk. Az alkalmatlanok kiszelektálásával dolgozó folyamatban nincsen előrelátás: egy olyan konstrukciós újítás, ami hosszú távon esetleg hasznos lehetne, azonnal kihullik a rostán, ha rövid távon nem kifizetődő.
3. Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
4. Az evolúció kizárólag olyan dolgokon alapszik, amik szinte soha nem történnek meg. Minden születés egy potenciális fajképződési lehetőség, új fajok mégis csak nagyon ritkán, majd ha millió születésenként egyszer képződnek. A DNS szinte soha nem mutálódik - trilliárd másolásonként ha egyszer -, az evolúció mégis ezen múlik. Végy egy csomó rendkívüli eseményt - dolgokat, amik szinte sosem történnek meg -, válogasd szét őket pozitív, semleges és végzetes eseményekre, majd erősítsd fel a pozitívak hatását (ez utóbbi automatikusan megtörténik amikor replikáció és versengés van jelen), és evolúciót kapsz. Daniel Dennett
5. Néha (...) a váratlan és előre el nem tervezett dolgok a legszükségszerûbbek. A véletlen kisiklások táplálják az evolúciót, amikor egy hal már nem kopoltyúval lélegzik, az ivadékai pedig lábat növesztenek uszony helyett. A túlélés záloga sokszor a mutáció, a változás, és a változás rendszerint nem más, mint puszta véletlen. Néha a természet szörnyszülöttjei bizonyulnak a legerősebbnek.
6. Az evolúció mint folyamat nem túlságosan okos - ostobaságában azonban kitartó. Csakis a minden sarkon leselkedő ezerféle szörnyû halálos veszedelem túlélése számít, addig, amíg a génjeink biztonságosan átöröklődnek a következő generációra. Ha ez megvan, a feladat teljesítve. Ha nem, szívás. Magyarul, az evolúció nemigen utazik jóslásban. Ha egy tulajdonság előnyös számodra most, akkor kiválasztódik, függetlenül attól, terheli-e majd az ük-ük-ük-ük-ükunokáidat valami szánalmasan ósdi vonással. És ugyanennyire nem is díjazza az előrelátást: hát, ez a tulajdonság most hátrány, de milyen jól jön majd a leszármazottaimnak egymillió év múlva - ez teljesen hidegen hagyja az evolúciót. Nem gondos tervezéssel jut el az eredményig, hanem őrületesen nagyszámú éhes és vágytól felajzott organizmust szabadít a veszélyes és könyörtelen világra, és érdeklődve nézi, melyik bírja tovább.
7. Minden nemzedékben születnek génvariációk és mutációk; ez biológiánk elválaszthatatlan természete. Egy mutáció csak statisztikai értelemben "abnormális" mint legkevésbé közönséges variáns. Az emberek homogenizálása és "normalizálása" iránti vágy ellentétes a diverzitás és az abnormitás fenntartására irányuló biológiai erőkkel. A normalitás az evolúció antitézise. Siddhartha Mukherjee
8. Az életben egyvalami állandó, a változás. Az emberiség is a folyamatos metamorfózis állapotában van. Amikor végre kényelmesen úszunk a tengeren, kikerülünk a szárazföldre. Amint hozzászokunk a mászáshoz, két lábra állunk. Ösztönösen ellenállunk a változásnak. Féljük, ezért kitalálunk egy olyan szót, mint az evolúció, remélvén, hogy a pirulát úgy könnyebb lenyelni. A változást nem érdekli, hogy az ember üdvözli vagy utálja. A változás közömbös, megállíthatatlan és nem lehet kizárni az életünkből.
9. Földünk a kozmosz azon ritka helyeinek egyike, ahol a gondolat virágozhat. Az ember személyében - aki az evolúció közel hárommilliárd éves folyamatának produktuma - az evolúciós folyamat végül saját tudatára és lehetőségeire ébredt. Akár tetszik neki, akár nem, felelős bolygónk evolúciójának egész további folyamatáért. Julian Sorell Huxley
10. Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében. David P. Barash