Az, hogy a mártírok bizonyítanak valamit egy ügy igazságát illetően, oly kevéssé igaz, hogy még azt is kétségbe vonnám, hogy akár csak egy mártírnak is köze volt valaha az igazsághoz. Már az a hangnem, mellyel egy mártír szembekiáltja a világnak azt, amit igaznak tart, az intellektuális becsületesség oly alacsony fokát s az "igazság" kérdése iránti oly mérvû érzéketlenséget fejez ki, hogy egy mártírt megcáfolni sohasem kell.

Kapcsolódó idézetek

1. A filozófusok között semmi sem ritkább az intellektuális becsületességnél: ők talán ennek épp homlokegyenest az ellenkezőjét mondják - sőt talán még el is hiszik maguknak, amit mondanak. Ám egész mûvük azt hozza magával, hogy csak bizonyos igazságokat engednek meg; tudják, mit kell bizonyítaniuk; filozófusokként majdhogynem arról ismerik föl egymást, hogy ezen "igazságokkal" kapcsolatban egyetértenek. Friedrich Nietzsche
2. Óvakodjatok a vértanúságtól! "Az igazságért" való szenvedéstől! De még a védekezéstől is! Lelkiismeretetek minden ártatlanságát és finom semlegességét megrontja, makaccsá tesz titeket az ellenvetésekkel és a vörös posztókkal szemben, elbutít, elállatiasít és bikává konokít, ha a veszéllyel, becsmérléssel, gyanúsítgatással, kirekesztéssel, vagy az ellenségesség még durvább következményeivel viaskodva végül még az igazság földi védelmezőjének szerepét is el kell játszanotok: - mintha "az igazság" valami olyan ártatlan és suta személy volna, hogy védelmezőre szorul! Friedrich Nietzsche
3. Az igazság a tapasztalaton alapul, és sohasem szorul védelemre. Puszta tény. Ezért a "hívők" hangoztatják a leghangosabban és legharciasabban a nézeteiket. Az igazság őszinte keresője ezért jobban jár, ha óvakodik a hívők, az erőszakos hittérítők és a vakbuzgók befolyásától, bármi legyen is a meggyőződésük.
4. Ha egy harcos nem saját magáért küzd, hanem a társaiért, ha szenvedélyesen elérni kívánt célja nem saját életének megkímélése, hanem az, hogy azt feláldozza értük, a bajtársaiért, hogy ne bizonyuljon hozzájuk méltatlannak, akkor mondhatjuk; valóban megveti a halált, és ezáltal mind lénye, mind cselekedetei átlényegülnek, átlépik a fenséges határát. Ezért van az, hogy az igazi harcos nem beszél a csatákról, kivéve testvéreivel, akik szintén ott voltak. Az igazság túlságosan szent ahhoz, hogy szavakkal elcsépeljük. Steven Pressfield
5. Mivel védekezhet az ártatlan? Az igazság mindig ostoba, együgyû, és sohasem hiszik el. Aki nem hazudik, szinte esélye sincs rá, hogy kivágja magát. Giovannino Guareschi
6. Az igazság kutatása egyrészt nehéz, másrészt meg könnyû. Jele ennek, hogy bár senki sem ragadhatja azt meg méltóképpen, nem is tévesztheti el teljesen, hanem ki-ki tud valami helyeset mondani, ami a dolog természetének megfelel. Arisztotelész
7. Azt szokás mondani, hogy a halottakról jót vagy semmit. Szerintem ez ostobaság. Az igazság mindig igazság marad. Mindent egybevetve akkor már jobb, ha az ember az élőkről fogja be a száját. Õket esetleg megsértheti az ember. A halottak túl vannak ezen. De a zûr, amit okoztak, túlélheti őket. Agatha Christie
8. Figyeljék meg, milyen hangsúllyal ejti ki valaki az "igazság" szót, mennyire magabiztosan vagy visszafogottan, mint aki hisz benne vagy kételkedik, és máris összeáll a kép a véleményei természetéről és az értelmi színvonaláról. Nincs üresebb szó ennél - az emberek mégis bálványozzák, és értelmetlenségét egyszerre változtatják kritériummá és a gondolkodás végcéljává. Emil M. Cioran
9. Nincsen hangzatos válasz arra, hogy milyen a világ. A történet sosem válik igazsággá. Nem válaszolhat arra, hogy milyen a világ, de a válasz lehetőségét megteremtheti.
10. Néhányan összehúzott szemmel méregetnek, mások megjátsszák az érzéketlen közömböst. Bárcsak beszélhetnék velük...! Megmondanám nekik, hogy nem tudnak annál keményebben ítélkezni felettem, amennyire keményen én ítélem meg a saját tetteimet. Megmondanám nekik, hogy amikor valakire ránéznek, sose tudhatják, mit titkol a világ elől. Jodi Lynn Picoult