Az idegen országok éghajlata nem tesz jót a forró nyarakhoz és hideg telekhez szokott közép-európai léleknek. Ahol azért van tavasz, hogy minden évben újra átérezhető legyen a fiatalság.

Kapcsolódó idézetek

1. Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.
2. A télnek megvannak a csábító oldalai, még ha felnőttkorunkban nem is észleljük ezeket ilyennek: a hó az úttesten bosszantó akadállyá válik, a sötétség elrontja a sportolás élményét, és a hidegből drága fûtési szezon lesz. A gyerekek azok, akik feltétel nélkül szeretik a telet, és talán saját nosztalgiánk is az, ami a korábbi teleket megszépíti. (...) De nemcsak a klíma változott meg, hanem mi is. Idősebbek, racionálisabbak és kevésbé lenyûgözhetőek lettünk. (...) Nem kell, hogy mindannyian újra gyerekek legyünk, de gyakrabban visszaemlékezhetnénk az örömnek erre a gyermeki érzésére.
3. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tûzhelyet, családot már végképp másoknak remél. József Attila
4. A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak.
5. Az élet közepe, a fiatalkorból az idős korba való átmenet egy tengerparton töltött napra emlékeztethet. Tudod, amikor fekszel a parton egy idegen, tûzforró országban, és mindenütt homok van, a lábujjaid között, a szempilládon, a hátadon, a sortodban, a lelkedben és azon az átizzadt törülközőn is, amelyen fekszel. Az ég bántóan fehér, hunyorogsz, mindened ég és viszket, (...) egyre nagyobb a hőség, remeg a levegő, feszültséggel telítődik, és képtelen vagy válaszolni vagy mosolyogni, kis híján sírva fakadsz, és azt gondolod, "legyen már vége ennek", valaminek változnia kell. Linn Skaber
6. Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra.
7. Csodálattal tölt el engem a természet, Bár nem minden évszak vonzza lelkemet: Búra hangol a tél sívó pusztasága, Míg örömre gyújt a zengő kikelet; Ámde még a tél is, ha itthon borul rám, Idegen tavasznál kedvesebb nekem, Mert én a hazámat, szép Magyarországot, Az egész világnál jobban szeretem! Jakab Ödön
8. A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó. A nyár a kötelező nagy érzések évszaka, míg az ősz a spontán és valódi örömöké. Grecsó Krisztián
9. A nyár (...) nem csupán egy évszak, de egy hely is egyben. Méghozzá mozgékony természetû: telente szeret délre költözni. Terry Pratchett
10. Az ifjúságot nem kell visszasírni, mert minden évszaknak megvannak a maga örömei. És aki öreg, az már biztosan volt fiatal, de aki fiatal, nem biztos, hogy lesz még öreg is. Királyhegyi Pál