Ugrás a tartalomra
Az ifjúkori szerelemhez nincs fogható. Erőt ad olyan dolgokhoz, amikhez különben nem lenne bátorságunk. Sebezhetővé tesz, és arra buzdít, hogy tárd ki a szíved, hogy többet adj, mint valaha, hogy szerelmes versekbe illő, szívből jövő érzelgősségeket mondj. A szerelem minden mást feledtet, kivéve a szerelmet, azt az egyetlen dolgot, amiért érdemes élni, szerelmed tárgyát. A szerelemtől ihletve hegyeket mozgatunk meg, nagyszerû dolgokat teszünk, de el is vakíthat minket, hogy elfelejtünk mindent és mindenkit, még önmagunkat is.
Kapcsolódó idézetek
-
A szerelem kihozhatja belőlünk a legjobbat: magabiztosságot a továbblépéshez, bátorságot, hogy elmondjuk az igazat, erőt a kitartáshoz. De néha nem az lep meg minket a legjobban, hogy mit hoz ki belőlünk a szerelem, hanem hogy ki hozza azt vissza.
-
A szerelem soha nem sejtett erőket szabadít fel, és új energiával tölti fel az embert. Olyan sok örömet ad, hogy függővé lehet válni tőle. Ilyenkor nagyon szorosan kapcsolódik a másikhoz, és minden újabb találkozás megerősíti ezt az érzést. Minden kapcsolat olyan heves boldogságérzést hív elő, hogy minden alkalommal erősebb lesz az igény a kapcsolatfelvételre. Ekképpen növekszik és kezd önálló életet élni a szerelem.
Alfons Vansteenwegen
-
Soha nem éreztem még magam ennyire élettel telinek. Az élet elragadja tőlünk ezt az érzést. A gyermekkor magasztos felismerései fokozatosan elenyésznek. A szerelem, csakis a szerelem adja vissza önmagunkat.
Justin Cronin
-
Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyûgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. (...) Mert ha nincs kellőképp fölvértezve, és túl heves a fogadtatása, akkor a lelket átható szeretet is vagy elbukik előbb-utóbb, vagy összevissza kezd hatni. Ó, a szeretet sokféle, közeledtekor a lélek előbb ellágyul, majd megbetegszik.
Umberto Eco
-
Az első ifjúság idején a szerelem olyan, mint a hatalmas folyam, mely mindent magával ragad, és amelynek nem lehet ellenállani. Huszonnyolc éves korban azonban a gyöngéd lélek már ismeri magát; tudja, hogy ha még van számára boldogság az életben, azt csak a szerelem adhatja meg.
Stendhal
-
A szerelem, akár a fájdalom, elvakítja az embert. Elfeledteti, amit nem tud, hogy csak arra a néhány részletre összpontosítson, ami mindennél többet jelent.
Jodi Lynn Picoult
-
Van úgy az életünkben, hogy a szerelem tényleg mindent legyőz, a kimerültséget, az alváshiányt, mindent. És van úgy is, hogy a szerelem semmi mást nem hoz, csak fájdalmat.
-
Az ifjúság a szerelmet könnyen hőstettnek véli, és hamar megszokja, hogy ezzel be is érje. Aki túl korán mûveli, azt eltéríti az alkotástól és a hatalomtól, és a szerelem ezek helyébe lép, ahelyett, hogy járulékukká és jutalmukká válna.
Maurice Druon
-
Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
-
Ó, ifjúság! ifjúság! Nem veszel a lelkedre semmit, mintha a világ minden kincse a tied volna, még a bánat is mulattat, még a szomorúság is jól áll neked, magabiztos és hetyke vagy, ezt mondod: csak én élek - nézzétek! S a napok is nyomtalanul és számlálatlanul futnak és tûnnek el, és minden eltûnik benned, mint a viasz a napon, mint a hó... S talán gyönyörûséged egész titka nem abban a lehetőségben rejlik, hogy mindent cselekszel, hanem abban a lehetőségben, hogy ezt a mindentcselekvést elgondolod - abban, hogy olyan erőket szórsz a szélbe, melyeket úgysem tudnál használni semmi másra - abban, hogy közülünk mindenki komolyan tékozlónak tartja magát, s komolyan hiszi, hogy joga van ezt mondani: Ó, mennyit tehettem volna, ha nem vesztegetem el az időt hiába!
Ivan Szergejevics Turgenyev