Az igaz valóság olyasmi, amit pillanatról pillanatra hozunk létre minden egyes nap, mert a valóságok életünk minden egyes másodpercében a mi döntéseinkből születnek.

Kapcsolódó idézetek

1. A valóság bennünk van. Mi teremtjük meg.
2. A gondolat valóság... A szó valóság. Minden, ami emberi, valóság, és néha már azelőtt tudunk róla, hogy megtörténik, még ha nem vagyunk is tudatában. A jelenben élünk, de a jövő minden pillanatban bennünk van. Paul Auster
3. A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti. Karinthy Frigyes
4. Minden gondolatunk, minden vélemény, amit alkotunk, befolyásolja a lehetőségek mezőjét. A valóság igazából nem más, mint a lehetőségek hullámai, amelyeknek "megfigyeléssel" adtunk formát.
5. A valóságot a képzetesen létező világból képzeletünkkel mi képezzük valósággá. Grandpierre Attila
6. Az igazság az, amit az idő egy adott pillanatában annak hiszünk. Luigi Pirandello
7. A valóság az érző pillanatok sorozata. Vecsei H. Miklós
8. A valóság az én szememben sose csak tényszerû, adatszerû jelenség, hanem szellemi is. Nem magától alakul ki - meg kell teremteni, létre kell hozni, akár egy zenemûvet. Minél több gondolatot, derût, megrendülést adunk hozzá magunkból, a valóság annál gazdagabb. Csoóri Sándor
9. Az élet, az igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik velünk, hogy összhangban vagyunk a világegyetemmel. Jorge Bucay
10. Létezésünk szakadatlan döntéssorozat. A döntés a létezés egyetlen valóság-pillanatában: (...) az "itt és most" jelenvalóságában történik. A döntést az egyetlen döntésjogosult, az én hozza: az én szempontjából az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján a legjobbat. Ez nem önzést jelent, hisz másokért önmagunkról lemondó döntést is gyakran hozunk, hanem csupán azt a tényt jelenti, hogy mindig én döntök és helyettem senki sem dönthet. Döntésünk jó mivoltán semmi sem változtat. Sem az, ha később mi magunk rossznak minősítjük egykori döntésünket (ez akkor volt jó; most tudva azt, amit akkor nem tudtunk, másképp döntenénk, most mást látok jónak, mint akkor), sem az, ha mások minősítik rossznak (ők másképp látják). Azért döntök úgy, ahogy döntök, mert itt és most ezt tekintem jónak.