Az igazi haikunak olyan egyszerûnek kell lennie, mint a zabkása, de mégis láttatnia kell velünk a valódit, mint minden idők alighanem legnagyszerûbb haikuja, ami így szól: "Nézd, hogy ugrál a veréb a verandán át nedves lábakkal." Ez Siki. Látod a nedves lábnyomokat, mint valami látomást a fejedben, ugyanakkor ebben a néhány szóban látod a sok esőt is, ami aznap esett, és szinte érzed a nedves tûlevelek illatát.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a dolgok igazán jól mennek, (...) nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban. Kurt Vonnegut
2. Az életben az a legkegyetlenebb dolog, hogy egyszerûen csak megy, folyik, megállíthatatlanul: a nap felkel, a gravitáció a földön tartja az ember lábát, a virágok kinyitják szirmaikat az ég felé. Az ember szava gyásszal, fájdalommal, haraggal kiált, de az ég a leglélegzetelállítóbb, ibolyakékből halvány rózsaszínbe átmenő napfelkeltét képes elénk tárni. Alexandra Bracken
3. - Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyûg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet? - Nem. - Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!
4. - Lágyan megtörik a víz, s a vízfodrok olyanok, mint ha egy vízi tündér a haját fésülné, és az a ferdén beeső napsugár olyan, mintha egy aranydárda fúródna lent a tavacskába. Ó, ennél szebb verset még sosem láttam! - Szerintem inkább képnek kellene hívnod... egy vers sorokból és versszakokból áll. - Egy vers nemcsak úgy válik láthatóvá, ha sorokba és versszakokba öltözik. (...) A vers lényege a lélek... és ez a gyönyörûség, amit látunk, egy szavakba nem öntött vers lelke. Nem mindennap láthatunk lelkeket... még ha az egy versé is. Lucy Maud Montgomery
5. Az igazi vers olyan, mint a jó lábbeli, melyet fiatalon s idősen is lehet taposni. Kányádi Sándor
6. Az az igazság, hogy az idő bizony hullámzik. Hihetetlenül könnyû órákat vagy akár napokat veszíteni egy szempillantás alatt. Máskor kínszenvedés végigevickélni egyetlen órácskán is. Az idő apad és árad, olyan szakadatlanul, akár a tenger, és éppolyan megállíthatatlanul is. Épp azok a pillanatok, melyekről azt szeretnéd: bárcsak örökké tartanának - azok szállnak el leghamarább. Amelyeket pedig legszívesebben felgyorsítanál, csigalassúsággal vánszorognak.
7. Egy vagyok a legtisztább dolgokkal szûz hóval hintem be lábad nyomát hogy a fájdalmas emlékek ne találjanak el hozzád és a Tó felől hirtelen támadó széllel felöklelem a jókedved ellen hadba verődő híreket mert amikor mosolyod tengerén megbízhatóan ring ajkad bárkája még jobban szeretlek. Pethes Mária
8. Mi hozzád vinne messzire, most keresgélem az utat: nézem a téli verőfényben, hogy úsznak fenn a vadludak,
9. - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Sok minden jó, ami gonosznak tûnik. Gondolj csak az esőre. - Az esőre? (...) - Átkozzuk az esőt, amikor a fejünket veri, nélküle mégis éheznénk. George R. R. Martin
10. Ha láttál egy verebet, ismered valamennyit. A rózsák egyformán csodálatosak, gyönyörûek. A napraforgók mindegyike ugyanakkor emeli fel a fejét, és ugyanakkor hajtja le. Csak az ember képes arra, hogy a többitől különböző életet éljen. De ehhez valóban élni kell, nem csak fizikai, hanem sokkal inkább lelki értelemben. Aki így él, az egyedi, megismételhetetlen, összehasonlíthatatlan és pótolhatatlan. Csitáry-Hock Tamás