Mi hozzád vinne messzire, most keresgélem az utat: nézem a téli verőfényben, hogy úsznak fenn a vadludak,

Kapcsolódó idézetek

1. Mint sötétet a fény - úgy leltelek, mint utazó a megürült padot, és úgy szeretlek most, ahogy a mély vizeknek halai az iszapot.
2. Az élet útján sok útonálló ólálkodik: hol szárazság, fakadó víz. Hol fagy, hol tûzveszedelem. Tömörkény István
3. Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik. Nagy László
4. Rám találsz... lelkedbe metszi a vágyakozás szelíd homlokom. Olykor testet öltök messzi, idegen, elsikló falombokon.
5. Olyan vagyok én körödben, Mint az eltévedett gyermek, Kit egy sötét erdőségben Még sötétebb éjjel lep meg. Ki nem tudok szabadulni, Pedig már a vadak tépnek... Fájdalmim e szilaj vadak - Mért is ismertelek én meg! Tóth Kálmán
6. Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Johann Wolfgang von Goethe
7. Magamban, lassan, gondolkodva járom az elhagyatott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom. Francesco Petrarca
8. Ezernyi kérdés válasz nélkül, Vad dolgokat láttunk s éltünk át, Útban voltunk, félrelöktek, Mégis újra itt látsz.
9. Mezőkön, pipacsok közt, tengeri szivacsok közt, a nyárban, a tavaszban, esők, ha lassan esnek, akarva-akaratlan mindig téged kereslek.
10. Vadludak hívnak: induljak haza vélük e késő estén. Rjókan Taigu