Az igazi nagy alkotásokhoz nem elég egyesek tudása és kevesek kockázatvállalása. Ehhez nagyon sok ember együttes munkája szükséges. Csak olyan feltételek mellett jön létre az új alkotás és gyorsul fel az innováció folyamata, ha a tudás, a kockázatvállalás és a munka harmonikusan összeolvad. Ha mindegyik megkapja a maga rangját, és ha akadálytalanul eljátszhatja a maga sajátos szerepét.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem biztos, hogy a nagy alkotások csakis akkor születhetnek, ha valaki teljes elhivatottsággal csinál valamit, és nagy álmai vannak. Napjainkban még egy-egy korszakalkotó tudományos eredmény is többnyire több száz vagy akár több ezer ember csapatmunkájának eredményeként jön létre. Könnyen szétveri a csapatot az, ha minden tagja túlzottan elhivatott és túlzottan nagy álmokat kerget. Néhány nagy álmokat kergető ember hasznos lehet, de a sikerek mögött ma már szinte mindig sok száz olyan biztos tudású, a felmerülő problémákat és feladatokat szakszerûen megoldani képes profi is áll. Mérő László
2. Az innováció az emberek között történik. Minél jobban bevonódnak emberek a különböző témákba, minél nyitottabbak a különböző szintek egymásra, annál gyakoribb a szikra, és annál jobb innováció születik. Nem kell mást tenni, mint kitárni a kapukat, és teret adni az embereknek. Chris Anderson (író)
3. Alig van olyan modern tudományos eredmény, amely teljesen életrevalóan egyetlen ember elméjéből pattant volna ki. A sikerhez kollektív munkára, százféle ötletre és ezerféle technikai ismeretre van szükség mind az elgondolással, mind az elmélettel kapcsolatban. Teller Ede
4. Egy közös vállalkozáson belül legalább egy embernek nagyon kell tudnia, hogy mit akar csinálni. Ha egyetlen ilyen valaki sem akad a társaságban, az nagy baj. Ha többen is vannak ilyenek, akkor meg lehet egyezni, össze lehet hangolni a célokat és elképzeléseket. Ez csak egyeztetés kérdése. Szörényi Levente
5. Minél több embernek kell megegyezésre jutnia egy új összetevő megvalósíthatóságáról és minőségéről, annál kevesebb új innovációval fog előrukkolni a cég a piacon, és annál lassabb lesz a fejlesztési folyamat.
6. Egy nagy mû létrejövéséhez két feltétel együttléte okvetetlenül szükséges: egyik a tudás öntudata, másik az ihlet önkívülete. Külön-külön mindegyik kevés. Lippich Elek
7. Az alkotás öröme nem valamiféle kiváltság, amely csak a nagy tudósokat vagy mûvészeket illeti meg. Minden ember, bármely foglalkozási ágban, alkotó munkát végezhet és átélheti annak szenvedélyeit, kereséseit, eredményeit és felfedezéseit, ha akarja ezt, és képes megvalósítani önmagát.
8. Az alkotói munka (ha valóban önálló alkotásról és nem valamiféle utánérzésről vagy szolgai másolatról van szó) mindig azt jelenti, hogy az ember magából merít, magából ad valamit; saját élményeit, gondolatait, érzelmeit fogalmazza meg, létrehozva egy mûvet, amely aztán önálló életre kel, sikert vagy kudarcot hozva alkotójának. Aki valódi elhivatottságot érez a mûvészi alkotáshoz, annak nyitott szemmel kell járnia a világban, átérezve a többi ember életének gondját-baját, felismerve a dolgok közötti összefüggéseket, keresve a megoldásokat, amelyek a haladást szolgálják. Szörényi Levente
9. Hiszek benne, hogy az önálló munka is legfőképpen egy jó csapatban teljesedhet ki, tehát elengedhetetlen egy kellően biztató, egymást támogató és mégis ösztönzően kritikus, ugyanakkor előremutató és kreatív közeg.
10. Írni - van-e ennél kockázatosabb valami? Ha elgondoljuk, hogy mitől függ a sikere, hogy milyen véletleneknek kell összehatniok, melyek folytán valaki tökéleteset alkot, hogy a tehetségen, rátermettségen, mûveltségen kívül mennyi apró-cseprő, jelentéktelennek tetsző tényezőnek kell óramûszerûen egybevágni, hogy az alkotókészség teljes mivoltában mutatkozzék meg s hogy kedve is legyen megmutatkozni, ha számba vesszük, hogy az sem közönyös, mit láttunk, mit hallottunk itt vagy ott, mielőtt tollat vennénk kezünkbe, mit ettünk, mit ittunk tegnap s miképp hull a lámpafény kéziratpapírunkra, mikor dolgozunk, akkor a vakmerő játéktól előbb megrémülünk, aztán kétségbeesünk és az egészet nem kisebb csodának érezzük, mint azt, hogy vagyunk, hogy folyton-változó szerves életünk valamely szeszélye folytán bármely pillanatban nem áll meg a szívünk verése. Kosztolányi Dezső