Az interneten virágzik az intolerancia, ahol a megfontolt és mértéktartó megnyilvánulásokat a kattintások elmaradásával büntetik, a Facebook és a Google láthatatlan algoritmusai olyan tartalmak felé terelnek, amelyekkel eleve egyetértünk, az ettől eltérő hangok pedig elnémulnak, hogy elkerüljék a kitöröltetést vagy a kigúnyoltatást. Ennek az a következménye, hogy egy olyan zárt térbe kerülünk, amelyben, bármelyik oldalon álljunk is, eleve úgy fogjuk érezni, hogy jogunk van gyûlölni azt, amit épp gyûlölünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az internetnek megvannak a szép világos terei - és a névtelen fröcsögésáradatával a Facebook a végbélnyílása. Akit nem lehet látni, az hajlamosabb a rosszalkodásra: aki azt gondolja, hogy nem látják, az túrni kezdi az orrát. Frank Schätzing
2. A közösségi média algoritmusai bizonyos szempontból csak kiaknázzák azt a hajlamunkat, hogy a saját politikai véleményünk megerősítésére vágyunk, bezárva minket egy olyan, visszhangzó kamrába, amelyben csak a saját véleményünket halljuk. Gyakorlatilag olyan véleményklímát hoz létre körülöttünk, amilyenben élni szeretnénk: ahol azok a témák foglalkoztatnak másokat is, mint minket, és az emberek többsége azt gondolja a dolgokról, mint amit mi. Krekó Péter
3. Az internet nem más, mint a létező legalattomosabb eszköz a világon. A szabályozás nélkül, parttalanul és szûretlenül áradó sokaság elsöpri azokat, akik esetleg jobban tudnák. Senki nem tudja jobban, mint a másik, így azok álláspontja talál széles körû elfogadásra, akik könnyen érthetően és elég penetránsan, vagy éppen karizmatikus módon képesek megfogalmazni az üzenetüket. Erlend Loe
4. Mindig jobban járunk, ha megpróbáljuk megérteni mások motivációit, még akkor is (talán pont akkor leginkább), ha felfoghatatlanul kegyetlen tettekről van szó. De úgy tûnik, mára a legtöbb ember számára a "megértés helyetti megítélés" vált az alapértelmezett attitûddé, függetlenül attól, hogy a politikai spektrum jobb- vagy baloldalán foglal helyet. Úgy táncolunk, ahogyan a kegyelem helyett a haragot dicsőítő algoritmusok fütyülnek. Johann Hari
5. Csak a technológia változott, mi magunk egy cseppet sem. Mi magunk úgy gondoljuk, genetikai örökség, hogy egy kicsi, kellemes közösség közepén ülünk, mindenki, mi is, elmondhatja véleményét, és hamarosan kialakul a biztos alapokon álló, megdönthetetlen közösségi tudás, ami segít, ha betegek leszünk, eligazít a politikában és minden létező egyéb bajunkban. Egy kattintás, és ömlik a tudás az ölünkbe. Drága szíveim, nem egészen így van. Sőt egészen nincs így! Az interneten mindenki véleménye megjelenik, természetesen azoké is, akik értenek a vitatott dologhoz, meg azoké is, akiknek nincs egyebük, csak a véleményük, de azt megosztják velünk. Meg kell tanulnunk, hogy az interneten kialakuló közösségi tudás, mert az azért itt is kialakul, lassan, fontosabb kérdésekben már néhány hónap, másokban évek alatt jelenik meg. És ha már megjelent, nem feltétlenül lesz bizonyítottan igaz, egyedüli, elfogadott, mert kialakulását is vélemények kísérik, és mindig akadnak néhányan, akik azt gondolják, nem úgy van. Csányi Vilmos
6. Az internet magában egy remek dolog. Csak az a baj, hogy amikor felteszünk egy kérdést a Google-nek, vagyis az algoritmusnak, akkor elárulunk valamit magunkról. Anélkül, hogy tudnánk, kik húznak hasznot az adatainkból. Frank Schätzing
7. Szeretnénk tudni, hogy mi történik az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ehelyett értelmetlen ostobaságokat, mesterséges intelligencia által generált szemetet és orbitális mennyiségû reklámot kapunk. Az internet valamikor a szabadság, a haladás, a végtelen lehetőségek szinonimája volt, mára azonban az emberek állandó megfigyelését, személyiségük áruba bocsátását és ipari szintû manipulációt jelent. Ahelyett, hogy a hatalom nélküliek kezébe adott volna hatalmat, épphogy a hatalmasok általi elnyomásunk és elhülyítésünk eszköze lett.
8. A közösségi média hatalmas üzletet csinál abból, hogy a figyelemnek nem akaródzik vesződni és koncentrálni, hogy szétszórtságra, kellemes időtöltésre, szórakozásra vágyik, és mivel ráadásul a tömegek figyelme hiánycikk, megszerzéséért nagy konkurenciaharc folyik. Ebben az üzletágban az nyer, aki a legjobban kiszolgálja a figyelem igényeit, akinek nem derogál provokálni, aki nem riad vissza az aljasságtól, mások megsértésétől. Fő, hogy a világ felfigyeljen, klikkeljen, felháborodjon, beszéljen és írjon. Axel Hacke
9. Bonyolult világban élünk, ahol az internet és a globalizáció hatalmas terében folyton olyan dolgok ütköznek egymással, amelyek máskor lazán ellebegnének egymás mellett. Mert nem ugyanaz, ha ott ülünk valakivel szemben és a szemébe kell mondanunk valamit, vagy pedig a számítógépünk billentyûzete fölé görnyedve kikürtölünk valamit a térbe, aztán kimegyünk kávét főzni, és már meg is feledkeztünk a dologról, miközben a másik jeges borogatást szorít a púpjára, amelyet a rasszizmus bunkósbotjával mi "növesztettünk oda", vagy dühtől habzó szájjal választ fogalmaz, amelyet mi már el sem olvasunk, mert, mint mondtam, éppen kávét főzünk. Axel Hacke
10. Mind azt mondjuk, hogy utáljuk a hülyeséget. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e személyes áldozatot hozni azért, hogy mindezt megváltoztasd. Nem úgy értem, hogy ne internetezz. Úgy értem, hogy változtasd meg, mire kattintasz, mivel a kattintás egy nyilvános cselekedet. Már nem az a helyzet, hogy néhány erős elit szabályozza az egész médiát, és mi csak passzív befogadók maradunk. Egyre inkább mi vagyunk maga a média. (...) Minden, amit blogolunk, amit twittelünk, és bármi, amire kattintunk, az egy médiamegnyilvánulás. Mi vagyunk az új hírszerkesztők. Mi döntjük el, mi kapjon figyelmet, annak alapján, hogy mire fordítunk figyelmet. Így mûködik most a média.