Az író bezárkózik a dolgozószobájába, a festő a mûtermébe. Mit szólnának ezek, ha észrevennék, hogy ezres néptömeg bámul át a válluk fölött? Csak a színész áll e tömeg ítélőszéke elé az alkotás legtitkosabb pillanataiban.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig a közönségen múlik, hogy milyen az előadás. Nem a színész privát körülményei határozzák meg, teljesen független attól, hogy neki aznap milyen problémái vannak a magánéletében. Az a tény, hogy belép egy olyan erőtérbe, ahol ő van egyedül, és ötszáz ember figyelme egyszerre csak rá irányul, ez egy olyan erős elektromos erőteret hoz létre, ami elsöpör minden nyomasztó problémát. Darvas Iván
2. Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak. Johann Wolfgang von Goethe
3. Az író küszködik, vívódik befelé, magával s az egész világgal, szavakat ejt az íróasztala alá és négykézláb kapargatja újból össze, fúr, farag, talán a haját is kitépi melléje - ez a mûhely titka.
4. Hogy ki mekkora színész, azt csak a közönség érzi. Õ maga soha. Õ maga kétségbeesetten dolgozik a színpadon, és keres visszaigazolást. A sportoló tudja, hogy előbb ért a célba, nagyobb súlyt emelt, éppen gólt lőtt. A színésznek ez a bizonyosság nem adatik meg. Máté Gábor
5. Az életben is eléggé megdöbbentő a hirtelen átmenet a dús lakomaasztaltól a halálos ágyhoz, a gyászfátyoltól az ünnepi köntöshöz - csakhogy ezekben az esetekben mi magunk is szereplők vagyunk, nem pedig tétlen szemlélők: és itt van a nagy különbség. A színészek a színpad festett világában nem veszik észre azokat a vad átalakulásokat, hirtelen szenvedély- és indulatkitöréseket, melyeket azok, akik csak nézik a darabot, felháborítónak és képtelennek találnak. A hirtelen jelenetváltozásokat, a tér- és időbeli gyors átalakulásokat az irodalom gyakorlata már régen elfogadta, sőt sokan a nagy írói mûvészet jelének tartják. Ezek a kritikusok annál jobbnak tartják az írót, minél nagyobb dilemmában hagyja magára a hőseit minden fejezet végén. Charles Dickens
6. Az általunk mûvészetnek tekintett dolgot néhány kiválasztott hozza létre. Egy kis csoport teremti, népszerûsíti, vásárolja, állítja ki és dönt a mûvészet sorsáról. A világon néhány száz embernek van csak valós szava. Ha elmész egy mûvészeti galériába, csak egy turista vagy, aki a milliomosok trófeafalát bámulja.
7. A színész alakjában összpontosul a színház minden ellentmondása és titka, ő mondja el más szavait, ő adja vissza a szerző kigondolta érzelmeket, ő mozog és létezik a rendező létrehozta előadásban, ő hordja a jelmeztervező tervezte ruhákat. Rabszolga. De uralkodó is.
8. A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos. Marilyn Manson
9. Az író mûhe­lye: az egész élet, nem csak a dol­gozószoba és nem csak az íróasztal. Mesterségének az élet ismerete, szemlélete és értelmezése a mérté­ke. Ez azonban csak a fele a dolog­nak. A legfontosabb: hogyan tud visszahatni a mûvészet az életre, az emberi lélekre, az idők folyá­sára. Grigol Abasidze
10. A mûnek helyt kell állnia önmagáért, az író alakja csak maradjon valahol az olvasói sejtelmek ködében. Bodor Ádám