Az istenes versek rendkívül unalmasak, hiszen nem lehet bővíteni a tartalmat, melyben egy rettegő ember előnyökért kuncsorog valakinél. Szóval, mikor ez az isten kémiai okokból nem segít, na, akkor van a végén az ócsárlás, hogy nem is vagy és nem is leszel és soha nem is voltál.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten a megkeseredetten nem segít. Aki emberben nem tud vigaszt találni, annak Isten is csak díszlet. Bartis Attila
2. Sajnálatos módon a vallás, mint egész létünk is, többnyire unalmas. Egészen addig, míg nem az. Akkor meg könyörög az ember, hogy legyen unalmas megint. Tibor Fischer
3. Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat. E. L. James
4. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Márai Sándor
5. Az istenes vers legfőbb lényege, hogy az istent csalafinta módon vagy együttérzést keltve benne rávegyük valamire. Például hogy mentse meg a bûnös lelkünket, közben beígérjük, hogy soha többet ilyet nem teszünk, mert azt hisszük, az isten nem emlékszik arra, hogy pár napja ugyanezt ígértük neki. Aztán kicsit arrébb, ha már ez a megmentés kifullad, rátérünk arra, hogy ne csak mentsen meg, hanem segítsen is nekünk. Mondjuk, nem merjük elárulni, hogy miben, hogy legyen több pénzünk, jobb nőnk és autónk, hanem csak olyan általánosságokat mondunk, hogy béküljön meg a szívünk azzal, ami van, segíts, hogy ne kövessek el több bûnt, hogy legyek alázatos, tudom, milyen irgalmas vagy, és tudom, hogy csak szeretni tudsz. Ez utóbbit nem tudom, miből gondolta, biztos nem olvasta az Ószövetséget. Háy János
6. Istenes verset nem csak öregkorban lehet írni, amikor beszartunk, hogy milyen jövő vár ránk, mondjuk úgy, nemjövő, amikor rettegünk, hogy szétszerelnek darabjainkra, és az utolsó alkatrész kivételekor végleg megáll a rendszer, és a félelemtől vezérelve egy istennel szeretnénk magunknak biztosítani a túlvilágot, amiben eddig persze még véletlenül sem hittünk. Háy János
7. Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre. Neale Donald Walsch
8. A vallások istenei szépek, lokálisak, logikátlanok, esendők. Fölösleges kérdés, hogy melyik az igazi.
9. Mennyivel egyszerûbb lenne, ha hinnék istenben! Na, nem mintha bármi okom lenne rá. Ha létezik is, egész biztosan totál diszfunkcionális alak. Semmiben, soha nem segített. D. Tóth Kriszta
10. Az istenes vers főszereplője mindig a vers főszereplője, és még véletlenül sem az isten. Az istenes vers főszereplője szenved, gyötrődik, észreveszi reggel az erkölcsi törvényt magában, este meg a csillagos eget maga fölött. Az istenes vers mellékszereplője az isten, akinek kötelessége szolgálni a szenvedőt, hiszen ő csak legfeljebb azért szenved, mármint az isten, mert ez az ember éjjel bûnöket követett el, de most már megígéri, hogy ilyet a jövőben nem tesz, szóval innéttől az istennek minden oké. Háy János