Az odalenn alvókat csak az fûzi hozzánk, hogy valaha ők is olyanok voltak, mint mi, s miként földi maradványaik már elvegyültek az anyafölddel, miránk is ugyanaz a sors vár.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint hó a földről, olvadunk. Föld vagyunk csak, mit otthagyunk. Véghelyi Balázs
2. Még alig, hogy játszánk apáink térdén, s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett... Csak annyi az élet, mint futó felhőnek Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet. Petőfi Sándor
3. Valahány lény csak van a földön, Mind mulandó, s egy vagy más bajtól leigázva, Láthatjuk, mint tûnik végképp el szemeinkből. Titus Lucretius Carus
4. A halottainkkal úgy vagyunk, hogy eleinte, ha róluk álmodunk, ébredéskor keserû haragot érzünk: miért csak álom volt, hogy élnek? Később lassan-lassan alábbadja az ember, és ébredés után is hordozza magával az álom andalító, jó érzését: legalább álmomban éltek, gondolja, s már szívesen álmodik róluk. Ottlik Géza
5. Megszokjuk a lakásunkat, létünk részének tekintjük, az élet aztán másfelé sodor bennünket, otthonunk pedig idegenné válik; múltunk a mögöttünk maradt reményekből, szokásokból, szenvedésekből áll, amelyek halványulnak, de nem tûnnek el, csak majd velünk együtt.
6. Hiába a halottaink utáni vágyakozás mardosó fájdalma, hagynunk kell őket elmenni - hogy örökre velünk maradhassanak. Nógrádi Gergely
7. A múltunk mindig velünk marad, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünket.
8. Ugyanabból a mindenségből ötvöződtek a csontjaink, ugyanabba az anyaföldbe halunk, születünk vissza mind. Keszei István
9. Olyanok vagyunk mi is, mint az álmok anyaga, kurta életünk keretje álom.
10. A halottak ugyanolyanok, mint az élők: van, akit megjegyzünk, másokat elfelejtünk. Tommy Wieringa