Az ön élete olyan, akár a sivatag! (...) Ön is olyan, mint azok a lények, amelyek szomjúságukban perzselő homokkal tömik tele szájukat, nem is sejtve, hogy karnyújtásnyira tőlük ott buzog az életet adó friss forrás.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életed olyan, mint egy folyó. Ha olyan célt tûzöl magad elé, ami nem a végzeted, mindig árral szemben fogsz úszni. (...) Rá kell jönnöd, mi a végzeted, és a sodrás a hátára kap.
2. Az élet olyan, mint egy szennycsatorna. Hogy mit lehet kihozni belőle, az attól függ, hogy mi lett beleadva. Tom Lehrer
3. Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...) Egy hatalmas, áradó folyó a világ... viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül... és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont, melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz. Nem is értem, miként lehetséges ez... Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat, te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral. Gaál Viktor
4. Az élet olyan, mint a hegymászás, a mely czéltalan erőlködés lenne, ha a nehezen elért ormon tisztúlt levegőben nem várna reánk a tágult perspectiva fölemelő, pompás képe. Élet az ilyen élet?...
5. Forrás fakad belőlem, hogy méltó legyek szomjatokra. (...) Eresszétek le belém mélyemig hatoló pillantásotok, hogy felhozhassátok értetek fakadó, értetek vérző életem vércseppjeit. Egy vödör forrást, egy vödör habzó kegyelmet. Keszei István
6. Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet. Móricz Zsigmond
7. Rohanunk és rohanunk, tennivalóról tennivalóra. Úton vagyunk és kutatunk kielégíthetetlenül, mindig elégedetlenül, száraz torokkal és szívvel! Tudtunkon kívül rajta ülünk az egyetlen kúton, amely igazán olthatná szomjunkat. Úgy hívják, hogy jelenlét önmagunkkal, másokkal, jelenlét a világban.
8. Meg kell edzenie önmagát. Be kell mocskolnia magát a világ szemétdombján. Úgy jobb. Én is így tettem. Akkor a láng tisztára nyaldossa az embert, és leégeti az élet piszkát. Mika Waltari
9. Nem irányíthatod (...) az életedet, nem jobban, mint a tenger árapályát. Ha csapkodsz, hadonászol, zsörtölődsz és morogsz, ha küzdesz az elkerülhetetlennel szemben, megfulladsz. Ha viszont hagyod magad sodródni az árral, újjászülethetsz.
10. Az életünk olyan, mint a hömpölygő folyó. Ha megpróbáljuk megváltoztatni az irányát, egy ideig csak csapkodunk, aztán elsüllyedünk a vízben, ami tele van üledékkel. Alberto Villoldo