Ugrás a tartalomra
Az öntudatos ember tisztában van azzal, hogy a világa a Mindenható tulajdona és a Mindentudó bölcsességének legnagyobb csodáival van felékesítve mindenütt; magát pedig mint vendéget vezette be ezek közé, azért, hogy e gyönyörûségeket élvezve megismerhesse az Úristen nagyszerûségét. Valóban méltatlan az a vendég, aki baromhoz hasonlóan csak a torkát szolgálja, nem lévén képes megbecsülni és tekintetbe venni az Úr nagy alkotását. Hogy méltón hagyhassuk el ezt a világot, mi vendégek, ki kell kutassuk az Alkotó mûvét, melyet a Legfelsőbb Lény a mi hasznunkra hozott létre.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindenkiben ott van a mûvész, aki megértésre vágyik. Aki értő közönségre vágyik. Nem az értetlenkedőket kell meggyőzni: meg kell találni azokat, akik megértenek minket, mert számukra éppen mi lehetünk a legnagyobb ajándék!
Vámos Robi
-
A Mindenható végtelen bölcsessége mérhetetlen jóságával párosulva azt eredményezte, hogy mindent összevetve nem lehetséges jobb annál, mint amit Isten létrehozott. Olyannyira, hogy minden tökéletes harmóniában, s a legszebb összhangban áll egymással... Ebből kifolyólag valahányszor valami kifogásolhatónak tûnik Isten mûveiben, úgy kell ítélnünk, hogy nincs bennünk elég ismeret a dologgal kapcsolatban, egy bölcs azonban, aki megértené, úgy ítélne, hogy kívánni sem lehet jobbat.
Gottfried Wilhelm Leibniz
-
Az alkotó ember előtt végtelen a tér. De ha tudásunkat nem is használjuk fel feltétlenül újabb alkotásra, akkor is minden ismeret még gyönyörûbbé teszi előttünk a világot.
Öveges József
-
A teremtő megteremtette a világot, és rábízta az emberekre, hogy rendezzék be a saját kívánságuk szerint. Mert az embernek szabad akaratot adott, de tudást nem. De milyen eredményt tud elérni az olyan lény, akinek akarata nagy, de tudása szinte semmi? Csupán célokat tud maga elé fölhalmozni, de a hozzájuk vezető utat már nemigen találja meg.
-
Az egyházak által általánosan elfogadott az Úr dicsérete. Tegyük fel a kérdést: mi szükség van erre? A ma elképzelt Istennek vajon tetszésére van az általa teremtett lények hozsannája? Kell-e neki a mi nagyrabecsülésünk és imádatunk? Nem valószínû. A mindenek fölötti: a legnagyobb. Csak a pánikban uralkodó embernek van szüksége hûségnyilatkozatokra, széptevésre, magasztaltatásra, hogy uralomra jutásának körülményeit, haragosai és ellenlábasai ellenszenvét, fokozódó irigységét elhessegethesse. Ha a Mindenek Ura önmagában nagy, utolérhetetlenül mindent tudó, segíthetünk-e neki ajnározásunkkal szebbé, emberibbé, igazabbá tenni a világot? Tulajdonságaival ellentétes, hogy kérje, elvárja, elfogadja imádságainkat, mert a mai emberhez is méltatlan a tömjénezés és az öntömjénezés is. És mert a saját képére teremtett bennünket, illetve a magunk képére teremtettük Õt, az ilyenfajta viselkedés ma már nem lehet ínyére.
Tar Károly
-
Az Isten munkája feletti elmélkedés - legalábbis bizonyos mértékig - feljogosít bennünket arra, hogy csodálattal álljunk meg Isten bölcsessége előtt, és arról véleményt formáljunk. Az Isten munkáiról való gondolkodás pedig arra késztet minket, hogy megcsodáljuk Isten magasabb rendû hatalmát, s ennélfogva az emberi szívben tiszteletet ébreszt Isten iránt. Ez a gondolkodás fel is indítja az emberi lelket Isten jóságának szeretetére. Ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket.
Aquinói Szent Tamás
-
Az ember úgy van teremtve, hogy csak annak tud örülni, amit maga alkot. És ahhoz, hogy élvezni tudja, előbb meg kell másznia a költemény meredekét.
Antoine de Saint-Exupéry
-
A természet ismerete az út a Teremtő nagyságának a csodálásához, mert általa Isten fenségének igazi szemléltetőeszköze tárul elénk. A természet törvényei és a természeti jelenségek ismerete nélkül az emberi elme kudarcba fullad azon próbálkozásánál, amikor a Teremtő nagyságát és kifürkészhetetlen bölcsességét akarja elképzelni.
Justus von Liebig
-
A Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét csak az ismeri fel, aki abban a végtelen könyvben, ami a természet, igyekszik megérteni az Õ gondolatait. Egyébként minden, amit az emberek tudnak, vagy mondanak róla, csak üres, hiú szóbeszédnek tûnik.
Justus von Liebig
-
A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései.
Andrej Tarkovszkij