Az öregek pont annyit érnek, mint bárki más, még ha összemennek is. Ugyanúgy éreznek, mint maguk, vagy én, és néha jobban szenvednek tőle, mint mi, mert már nem tudnak megállni a saját lábukon. De megtámadja őket a természet, ami szemét egy alak lehet, és takarékon sütögeti őket. Nálunk ez még rohadtabb, mint a természetben, mivel akkor is tilos elküretelni az öregeket, amikor a természet fojtogatja őket, hogy már a szemük is kiguvad bele.

Kapcsolódó idézetek

1. Nehéz időseket támogatni, már-már kellemetlen, mintha fájna nekik, ha megérintjük őket. Mintha fennállna a veszélye, hogy könyökből leszakítjuk a karjukat, ha túl erősen fogjuk meg, vagy hogy egy botlástól hirtelen kitépődne belőlük valami, ahogy egy túlfőtt csirke combja és melle is könnyeden leválhat a testéről. Linn Skaber
2. Az öregeknek a jelent lebecsülő véleménye onnan származik, hogy ők maguk már elvesztették életörömüknek és az élet élvezésére való képességüknek legnagyobb részét. Izmaik gyengék és merevek lettek. Emésztésük és hőképzésük hiányos, alig tudnak már valaminek örülni. Ehhez jön mindenféle apró kellemetlenség, baj, betegség, úgy, hogy az öregeknek többnyire igazán nincs valami sok okuk rá, hogy az életet szépnek találják. Ezekkel szemben mily ragyogóvá teszik ifjúságuk éveit az elmúlt örömök emlékei. Akkor mind ez a sok rossz messze kerülte őket. S minthogy az emberek a dolgokat természetszerûleg mindig az adott állapotuk és álláspontjuk szerint ítélik meg, szerfelett könnyû az öregeknek az elmúlt élmények szubjektív örömeit objektív különbségeknek tulajdonítani. Wilhelm Ostwald
3. A társadalmunk szinte elutasítja az öregeket, ami hatalmas ostobaság, hiszen az öregség is elkerülhetetlen és természetes része az élőlények életciklusának. Arról nem is beszélve, hogy milyen szívtelenség.
4. Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba. Jean-Jacques Rousseau
5. Bizonyos dolgok elkerülhetetlenek az életben, az öregedés is. Csûrhetjük-csavarhatjuk, az ember hajlamos erre, de nem tehetjük, hogy a tulajdon szemünknek ne higgyünk.
6. A fiatalok nem szeretik az öregeket látni, mert az elmúlásra emlékeztetnek. Az öregek tapintatlanok, nem bújnak el, nem kímélik meg őket a látványtól. Oravecz Imre
7. Azt hiszem, mire megöregszik az ember, aránytalanul felzaklatja egy fiatalnak a halála. Mi, öregek, számítunk arra, hogy meg kell halnunk. Agatha Christie
8. Az idősek olyasmit birtokolnak, amit a fiatalok nem. A testük is többet tud, bármennyire képlékeny, artisztikus, vagy veszített a rugalmasságából. Az embernek a teste is bölcsül.
9. Még ha az önfegyelem és a szerencse különleges egybeesése folytán élethosszig meg tudjuk is őrizni az egészségünket és a boldogságunkat, a telelést akkor sem kerülhetjük el. A szüleink megöregszenek és meghalnak, a barátaink kisebb árulásokat követnek el ellenünk, a világ ármányai ellenünk fordulnak. Lesz egy olyan pont, ahol elszúrjuk. És akkor csendben beoson a tél.
10. Az öregedést el kell fogadni, tiltakozni ellene annyi, mint a természet ellen protestálni. Lángh Júlia