Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba.

Kapcsolódó idézetek

1. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
2. Ha bolygók és világok mind kihülnek, minden atom az ősbe visszahull, (...) Minden világ a Mérhetetlen része. József Attila
3. Mindenki meghal egyszer, és amikor ez megtörténik, azt hiszem, a lelkünk kiszabadul, és összeolvad a világ többi atomjával, molekulájával és energiájával; a fákkal, az éggel meg a folyókkal.
4. Minden nap a világ vége valakinek. Az idő csak dagad és dagad, és mikor eléri a szemed vonalát, akkor elsüllyedsz. Margaret Eleanor Atwood
5. Ha egy falevél elengedi az ágat és lehullik az avarba, ezzel visszafordíthatatlan változás történik a világban. Schäffer Erzsébet
6. Hulló falevél. Ág a megőszült égen. Kapum bezárul.
7. Minden élet elpusztul szempillantás alatt, mikor a Föld nevû bolygó jókora robbanással atomjaira hullik, ám mindez a világmindenség számára csak tompa pukkanás lesz, mint amikor a szomszéd kinyit egy üveg pezsgőt, és az univerzum végtelen órája rendületlenül ketyeg tovább. Cserna-Szabó András
8. Úgy gondolok már az univerzumra, mint amely telis-tele van borzalmakkal, és ez megmérgezi még a tavaszi kék eget és a nyár virágait is. Howard Phillips Lovecraft
9. Mindaz, ami anyagszerû, hamar felszívódik a mindenség anyagába. Mindaz, ami ok, hamar feloldódik az egyetemes okban. Mindennek emlékezete hamar sírját leli az örökkévaló időben. Marcus Aurelius
10. A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tûnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való. Lénárd Sándor