Hulló falevél. Ág a megőszült égen. Kapum bezárul.

Kapcsolódó idézetek

1. Felnézek az égre, a versemnek vége.
2. Lehullott falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük. Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy, hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem térnek vissza. Paulo Coelho
3. Õsszel nem hal meg: haraszttá születik a hulló falevél.
4. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter
5. Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.
6. Halott virágok illatát nyögik a fák, És megrázkódik a táj. Valami véget ért, valami fáj. Ákos
7. Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba. China Miéville
8. Sírhant a dombon. Verseng a feledés a gyomosodással. Jánky Béla
9. Céltalan lett az élet. Az évek szélvert szirmai lehulltak. Csak az akác virágzik - Amit majd fejfánkul gyalulnak. Sarkady Sándor
10. Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor