Ha bolygók és világok mind kihülnek, minden atom az ősbe visszahull, (...) Minden világ a Mérhetetlen része.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden élet elpusztul szempillantás alatt, mikor a Föld nevû bolygó jókora robbanással atomjaira hullik, ám mindez a világmindenség számára csak tompa pukkanás lesz, mint amikor a szomszéd kinyit egy üveg pezsgőt, és az univerzum végtelen órája rendületlenül ketyeg tovább. Cserna-Szabó András
2. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
3. Mindaz, ami anyagszerû, hamar felszívódik a mindenség anyagába. Mindaz, ami ok, hamar feloldódik az egyetemes okban. Mindennek emlékezete hamar sírját leli az örökkévaló időben. Marcus Aurelius
4. Minden mindenből ered, és minden mindenné válik, minden mindenbe visszatér, mert ami az elemekben van, az az elemekből keletkezett. Leonardo da Vinci
5. Minden élőlény, a növényektől az állatokon át a bolygót benépesítő emberekig mind kapcsolatban állnak. Mind egyek vagyunk. És ugyan elmúlunk, a lelkünk, az energiánk, a lényegünk sosem halványul el. Végtelen lények vagyunk - mindenki az. Alyson Noel
6. Ami földi, mind elmúlik. S ami nem maradandó, az örökre elveszíti jelentőségét. Clive Staples Lewis
7. Az emberi lét egész törvénye csakis abban rejlik, hogy az ember mindig tudjon meghajolni a mérhetetlen nagy előtt. Ha az embereket megfosztják a mérhetetlenül nagytól, akkor nem élhetnek tovább, hanem meghalnak kétségbeesésükben. Az embernek éppen annyira szüksége van a mérhetetlenre és a végtelenre, mint arra a kis bolygóra, amelyen lakik. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba. China Miéville
9. Elmúlik minden, ha a minden múlik el, ha idegenné válik a lélegzetvétel, nem fáj a hiány, nem bánt az üresség, csak a végtelen lesz végtelen, ha eljön majd a vég. Vad Fruttik
10. Minden élet megismételhetetlen és végtelenül szép, tele olyan mélységekkel és bukásokkal, olyan csodákkal és tragédiákkal, amik csakis a megélő számára elevenednek meg, s jutnak el a létezésig, hogy aztán a kikerülhetetlen sorsfélbetöréssel, a halállal újra a nemlét sötét masszájába hulljanak vissza.