Az volt a szokás, hogy a lányokat elszakítják a családjuktól, amikor férjhez mennek. Ha nagy volt a távolság, előfordult, hogy többé nem is találkoztak. Maradt a levelezés, illetve ajándékok küldése. Ám a futárokat banditák támadhatták meg az úton. A hajók elsüllyedhettek. A várva várt örökösök pedig halva születhettek. Vagy ami még rosszabb: lánynak.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor kicsi voltam, azt játszottam, hogy királylány vagyok, akit örökbe fogadtak, miután a birodalmat lerohanták a rosszfiúk. Az igazi szüleim, Mr. Király és Mrs. Királyné bármelyik pillanatban értem küldhetik a limuzint. Közel voltam hozzá, hogy hétévesen szívrohamom legyen, amikor apámért egyszer limuzint küldtek, hogy kivigye a reptérre. Tényleg azt hittem, értem jöttek, de nem akartam menni. Apám taxival járt ezután. Kinézek az ablakon. Sehol egy limuzin, egy szekér vagy egy hintó. Most, hogy mennék, senki nem akar elvinni.
2. Nyugtával a napot... holtával az asszonyt, suhantával kardodat, ha férjhez vitték, a lányt, ha átkeltél, a jeget, ittával sörödet. Hávamál
3. Néha belegondolok, hogy ha tényleg lenne egy lány, aki kifejezetten nekem született, még ha lenne is, szerintem sokkal valószínûbb, hogy sohasem találnám meg őt. Elég lenne mondjuk, ha csak egy másik országban lakna, vagy egy másik földrészen, vagy például nem ugyanabban az időben élne, amelyikben én. Lehet, hogy rég halott lennék, mire ő megszületne, vagy fordítva.
4. Nem az ilyen utak eredményeként alakult ki a klímaválság? Mert az emberek egész kontinenseket szelnek át egy lánybúcsúért, amit afféle születési előjognak tartanak? Ez az esemény régen arról szólt, hogy az esküvő előtti estén együtt ettél a barátnőiddel. Mikor vált ilyen árucikké, lánybúcsús particsomagokkal, ivós játékokkal és szánalmas kvízekkel? Lucy Clarke
5. Azok a nők, akik férfiakkal élnek, és abban bíznak, hogy ezek a férfiak megélhetést nyújtanak nekik, legyenek ők apák, férjek, fivérek vagy szeretők, félre vannak vezetve. Mert a férfiak meghalnak, megváltoznak, itt hagyják őket, vagy elmenni kényszerülnek. Akaratuk ellenére arra bátorítják a nőket, hogy tőlük várják a biztonságot, és amikor teljessé válik ez a függés, amikor a gyermeteg odaadás önkéntes szolgálattá lesz, megvonják a támogatást. Az a nő, aki nem tud megállni a lábán, olyan, akár a nyomorék koldus, kiszolgáltatva a közönyös szívû férfiaknak. Akik így keresnek biztonságot, soha nem találják meg.
6. Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak volt két szép fia. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs aki megmondja, mert hûlt helye lett a tengereken. A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte cukorért (ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni s mindig a harmadik, aki boldogul. Örkény István
7. A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkût láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön. Friedrich Nietzsche
8. Hogy is van ez manapság... ezek a szegény kis fiatalkák. Bár némelyiküknek van anyja, de az se sokat ér - ezek az anyák nem tudják megóvni lányaikat az ostoba afféroktól, törvénytelen gyerekektől, korai, szerencsétlen házasságoktól. Nagyon szomorú. Agatha Christie
9. Elhanyagolt voltam, mint egy kísértethajó. Algás bordáimra csigák tapadtak, a vitorláim foszladoztak, és lepergett rólam a festék. De akkor is egy átkozottul jó hajó voltam, és neki szeretnie kellett volna annyira, hogy ezt lássa bennem. De a fájó igazság az, hogy nem volt erre tekintettel, és lehet, hogy soha nem is látott bennem semmi fantáziát.
10. A nők közt kevés éri be a szerető-életformával. Várni, mikor csörren a telefon, miért nem jön. Egyedül maradni az ünnepeken... és tudni, hogy ez így is marad. Schäffer Erzsébet