Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak volt két szép fia. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs aki megmondja, mert hûlt helye lett a tengereken. A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte cukorért (ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni s mindig a harmadik, aki boldogul.

Kapcsolódó idézetek

1. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak nyolc fia. Ettől eltekintve nem volt több egy vesszőnél a Történelem egyik lapján. Szomorú, ám ez minden, amit egyesekről el lehet mondani. Terry Pratchett
2. Az volt a szokás, hogy a lányokat elszakítják a családjuktól, amikor férjhez mennek. Ha nagy volt a távolság, előfordult, hogy többé nem is találkoztak. Maradt a levelezés, illetve ajándékok küldése. Ám a futárokat banditák támadhatták meg az úton. A hajók elsüllyedhettek. A várva várt örökösök pedig halva születhettek. Vagy ami még rosszabb: lánynak.
3. A legszerencsésebb az a férfi, akinek csak fiai vannak, mert folytathatja, egyik fiú a másik után, amíg egy lányt nem csinál, és akkor annyi fia lesz, ahányat csak akart, és egy kislány is, hogy díszítse az asztalát. És ha a lánya soha nem érkezik meg, akkor is rendelkezik egy nővel a felesége, a fiai anyja személyében. Lydia Davis
4. Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: "észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?" Mire a másik: "igen, és milyen kicsi adagokat adnak!" Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.
5. Van egy régi történet a csendes-óceáni szigeten élő bennszülöttekről, akik egy tengerparti házban éldegélnek, gyümölcsöt szednek a fáról, és halat fognak a vízből. Egy üzletember jön a szigetre, megveszi az összes földet, kivágja a fákat és gyárat épít helyettük. Felveszi a bennszülötteket, hogy pénzért dolgozzanak benne, és egy nap majd megengedhessék maguknak a szárazföldről hozott gyümölcs- és halkonzervet, egy szép kis salaktömb házat a tengerpart közelében, kilátással a vízre, és szabadok lehessenek hétvégenként, hogy élvezzék. Abban a pillanatban, hogy az emberek elköltöznek a földről, amely közvetlenül ellátta őket, az élethez szükséges dolgok kikerülnek az egyéni ellenőrzésük alól. Azokat a dolgokat, amelyeket korábban meg tudtak termelni a túlélésükhöz, most meg kell fizetniük. Lehet, hogy pontosan ugyanott élsz, ahol egy gyümölcsfa egykoron embereket táplált, de most a gyümölcs nyolcszáz kilométerről érkezik, és darabja harmincöt centbe kerül. Ebben az szétválasztásban rejlik a profit lehetősége.
6. Egyszer volt, hol nem volt, kezdődnek a mesék valahogy így, mondjuk egy messzi, messzi tájon, valahol ott, ahová vágyni még érdemes. Ezért is végződhetnek úgy, megannyiszor, hogy ha nem hiszitek, hát járjatok utána. Mindegyikünk egy-egy vándor, te is, te is, kutatjuk a magunk meséjének igazát. Boldogan élnénk, meg nem halnánk.
7. A nyaralási románcok annyira édesek, mert nem tartanak örökké. Minden együtt töltött percetek egyben az utolsó is. Egy falat édesség a fogyókúra közben, egy friss, kimerült szülő lopott, tizenöt perces pihenője. A világ egy olyan dolog, ami azért létezik, hogy kettészakítson benneteket, de amiért még közelebb kerültök egymáshoz. És a tény, hogy megtaláltátok egyáltalán egymást ezen a hatalmas bolygón, egy beduin barlangban vagy éppen egy hajón a Nagy Korallzátonyon, valóban csodával határos.
8. Egy fiúcskának érdekes álma volt. Meg akarta keresni a világ közepét. Elköszönt szüleitől és nekivágott az útnak. Napokat és heteket gyalogolt, amikor meglátott egy földmûvest. Azonnal megkérdezte tőle, hol van a világ közepe. - Csak menjél még nyugodtan előre. A fiú nem zavartatta magát, hanem kitartóan gyalogolt. - A nagy vízen is át kell menned - mondta neki a tengerész. A fiú már gondolta, hogy hamarabb kimegy a világból, mint hogy annak a közepét elérje. - A világ közepe felé vezető út a sivatagon át vezet - mondta neki a tevehajcsár. Végre találkozott egy bölcs remetével, aki megmondta neki az igazat: - A világ közepe nem itt van, sem ott, hanem mindenhol.
9. A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. (...) Nem szabadúl már soha többé tőle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakitás, egy egész tenger zúgja mégis vissza. Pilinszky János
10. Minden gyermek elégedett önmagával, elég önmagának - ebben rejlik a szépségük; önmaguknak fényeskednek. Ellenben minden öregember haszontalan, mert rádöbbentek, hogy nincs szükség rájuk. És minél öregebbek lesznek, annál erősebbé válik bennük az érzés, hogy nem kellenek senkinek. Az emberek, akiknek szükségük volt rájuk, eltûntek mellőlük; a gyermekeik felnőttek, és saját családot alapítottak. A feleségük halott, a férjük halott. A világnak nincs többé szüksége rájuk; senki nem nyitja rájuk az ajtót, senki nem teszi tiszteletét náluk. Osho