Azért szeretünk jót gondolni másokról, mert féltjük magunkat. Az optimizmus alapja csak a félelem. Azt gondoljuk, nagylelkûek vagyunk, mert felebarátainkat olyan erényekkel ruházzuk fel, melyekből hasznot akarunk húzni. Dicsérjük a bankárt, abban a hiszemben, hogy utalványunkra többet fizet, és jó tulajdonságokat találunk az útonállóban, abban a reményben, hogy nem dézsmálja meg zsebünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
2. Az optimizmus táplálja az egyén személyes hatékonyságát, amivel változást érhet el. Elég nyilvánvaló, ha azt hisszük, hogy az álomvilágunk egyszer megvalósul, nem sajnáljuk rá az időt, pénzt, szívet, lelket. A pesszimizmusra hajló egyének könnyebben leszámolnak a kihívásokkal. Katie Patrick
3. Mások véleménye erőteljesen befolyásolja a saját kilétünkről alkotott elképzelésünket. Az érme egyik oldala, hogy vágyunk mások helyeslésére, mert az erősíti önképünket. A másik oldala pedig az, hogy rettegünk mások rosszallásától, ugyanis az aláássa a magunkról alkotott képet. Deepak Chopra
4. Az emberek azért alkusznak meg, mert félnek attól, hogy nem jön valami jobb. Félnek, hogy nem elég jók. Megérdemled mindazt, amit az élettől vársz, de hinned kell ebben, különben nem vonzod magadhoz a jobbat. Demi Lovato
5. A félelmek alapját nagyrészt az adja, hogy az ember nem a külvilágra figyel. Úgy könnyû félni, ha a fejünkben kavargó képekre figyelünk, és csak pörgetjük magunkban a rossz érzéseket. Richard Bandler
6. Az egyszerûség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy magánzárka, tökéletesen elválaszt mindenkitől. Egyedül akkor, és csak akkor tudunk igazán összekapcsolódni másokkal, ha megértjük, hogy nekik is ugyanúgy megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik, mint nekünk. És csak ez az emberi kapcsolat képes arra, hogy megnyissa a szívünket, és határtalan törődést és szeretetet sugározzon mások felé. Hogy másokat is egyenlőnek tekinthessünk.
7. Ha boldogan szeretnénk élni, meg kell őriznünk optimizmusunkat. Ha sikereket akarunk elérni, hinnünk kell képességeinkben. Ha szeretetre vágyunk, nem vezérelhet bennünket a gyûlölet. Ami sugárzik belőlünk, amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk. Louise L. Hay
8. A félelem jó dolog. És hogy miért? Mert növeli annak szándékát, hogy legyőzzük ezt a félelmet. Tegyük fel, hogy félsz az elutasítástól. Meg akarsz hívni valakit, de félsz, hogy nemet mond. Fel akarod keresni a főnöködet az előléptetés miatt, de félsz, hogy azt gondolja majd, átlépted a határaidat. Ahelyett, hogy tagadnád ezeket a félelmeket, öntsd szavakba őket! Mondd ki hangosan, ismerd be, add meg a nekik járó elismerést! Ne légy felvágós, és ne tégy úgy, mintha nem lennének nagy ügyek! Ne bénulj le tőlük amiatt, hogy tagadod a létezésüket, és ezért feladod a szándékodat arra, hogy legyőzd őket. Mindannyian arra születtünk, hogy előbb-utóbb szembenézzünk azzal, amitől a legjobban félünk. Ha megadod a félelmeidnek az elismerést, vagy megtalálod magadban a bátorságot arra, hogy legyőzd őket, vagy világosabban látod majd, hogy valójában nem is érdemes felülkerekedni rajtuk. Matthew McConaughey
9. Tegyétek azt, ami boldoggá tesz! Egyszerûnek hangzik, mégis olyan nehéz, mert kevesen teszik meg. Félelemből élünk. Másokért élünk, a reményeikért és az elvárásaikért. Azt tesszük, ami másokat tesz boldoggá.
10. A félelem egyaránt kihozhatja belőlünk a legjobb és a legrosszabb oldalunkat. Hiszen a félelem hatására, ösztönösen sokszor olyan önzetlen, sőt hősies tetteket hajthatunk végre, amelyeket korábban talán nem is feltételeztünk magunkról. Al Ghaoui Hesna