Azok, akik nem krónikus betegek, végtelen lehetőséggel (...) kezdenek neki a napjuknak. Legtöbbször nem kell aggódniuk a cselekedeteik hatása miatt. Azonban a krónikus betegeket nem illeti meg ez a luxus. Nekik stratégiailag végig kell gondolniuk a napjuk összes mozzanatát, és hogy miként befolyásolhatják a tüneteiket.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor krónikus betegséged van, ki kell választanod, mi az, amiről lemondasz. Nem mondhatsz le mindenről, mert ha így tennél, olyan élet lenne az osztályrészed, amit nem érdemes élni. Nagyon át kell gondolni, mi az, ami marad, és mi az, ami megy.
2. A krónikus betegség nem tesz minket rossz munkaerővé. Nem leszünk tőle lusták, sem felesleges pénzkidobás a cég számára. Komolyan hiszek abban, hogy a problémánk miatt csak keményebben dolgozunk. Úgyhogy amikor a következő alkalommal ki kell venned egy nap betegszabadságot, emlékezz erre! Mert lehet, hogy az a munka, amit kibírható fájdalom mellett végzel, bőven kárpótolja azokat a napokat, amelyeket ki kell hagynod.
3. Aki minden idejét a saját hasznára fordítja, és minden napját úgy rendezi el, mintha a legutolsó volna, nem kívánja a holnapot, de nem is fél tőle. Mi az ugyanis, amit egy órányi, új gyönyör még nyújthatna neki? Mindent ismer. Mindent eléggé megértett. A többiről a véletlen, a sors rendelkezzék úgy, ahogy akar. Lucius Annaeus Seneca
4. Azt szokták mondani, minél tovább vársz valamire, annál jobban értékeled, amikor megérkezik. A krónikus fájdalom esetében ez az, amikor végre eljön a fájdalommentes nap... ám akkor a nagy részét azzal töltöd, hogy amiatt nyugtalankodsz, mikor tér vissza a fájdalom. Ettől az aggódástól és várakozástól soha nem szabadulsz, függetlenül attól, hogy hány jó napod van egymás után. Mert ha egyszer megtudod, milyen, amikor a tested fellázad ellened, akkor többé nem felejted el. És az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy próbálod megelőzni a következő alkalmat, és idegeskedsz, hogy mégis mikor fog elkerülhetetlenül bekövetkezni.
5. Aki akar élni, aki akar harcolni a túlélésért, az higgyen abban, hogy a betegség nemcsak a kórokozóktól függ, hanem tőle is. Ha mindent megteszünk azért életmódunkkal jó lelki és testi állapotban, hogy élhessünk addig, amíg a lehetőségeink megengedik, annak sokkal jobb az esélye, mint aki feladja. Czeizel Endre
6. Krónikus betegséggel küzdő sorstársaim hajlamosak rá, hogy már azelőtt eldöntsék magukban, a többiek mit gondolnak a problémájukról, mielőtt esélyt adtak volna nekik, hogy véleményt alkossanak, vagy kimutassák az érzéseiket. Én biztosan ilyen vagyok. Ez távol tartja a rossz embereket, az biztos. Viszont a jó embereket is távol tarthatja.
7. A krónikus betegségek nem a fogantatáskor vagy a felnőttkor során fellépő egyszeri, elsöprő erejû zavar következményei. A betegség kialakulásához hosszú út vezet... az egész életen át tartó egészség az anyaméhben kezdődik, és az erős kezdet nagyban hozzájárul a jó eredményhez.
8. Azoknak az embereknek, akik boldog, de talán céltalan életet élnek, általában minden igényük kielégül: egészségesek, van elegendő pénzük, és az idejük nagy részében jól érzik magukat. Azok az emberek, akik úgy érzik, értelmes életet élnek, lehet, hogy ezeknek az áldásoknak egyikét sem élvezik. A boldog emberek a jelenben élnek; a céltudatos életet élőknek van egy narratívájuk a múltjukról és egy tervük a jövőjüket illetően. A boldog, de céltalan életet élők kapni szeretnek és haszonélvezők; azok, akik értelmes, de boldogtalan életet élnek, adnak és jótevők. Steven Pinker
9. A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
10. Aki valamely ismert betegségben szenved, annak nincs oka panaszra: van mivel elfoglalnia magát. A nagybetegek sosem unatkoznak: ugyanúgy eltölti őket a betegség, ahogy súlyos bûnök terhe is ébren tartja a lelkifurdalást. Emil M. Cioran