Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha tudom, hogy te vagy, ki kezem után kap, És jobban hallom, mit súg a szád, Elmondtam volna, hogy nem telt el úgy nap, Hogy az álom határán ne gondolnék rád. Ismerős Arcok
2. Megálmodom, belelátom. Megkövetem, megkövetelem, Megszelídítem, megbánom. Quimby
3. Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én. Magashegyi Underground
4. Aludj el itt a vállamon, S hogy álmodsz, legyen álmod... A pillantásodból tudom Puha odaadásod. Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz, És szerelem, amit remélsz. Fernando Pessoa
5. Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád. Vavyan Fable
6. Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat. George Topirceanu
7. Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt. Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig finoman emelkedik és süllyed. Időnként, amikor láthatóan éppen álmodsz valamit, közelebb húzódom hozzád, azt remélve, hogy így talán én is be tudok lépni az álmodba. Mindig is valahogy ezt éreztem veled kapcsolatban. Nicholas Sparks
8. És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
9. Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok De teérted élni, azt még jobban szeretnék. Ismerős Arcok
10. Képzeld, hogy futok szemben a széllel, Kereslek szenvedéllyel, Ábrándozom nappal és éjjel. Várlak, csukott szemmel is látlak, Az arcod, a szemed, a vállad, Ábrándozom, hogy megtalállak. Dobrády Ákos