Azt hiszem, hiábavaló egy fiatal elmére ráerőltetni, hogy elfogadja, amit megérteni képtelen, mert hiszem, hogy minden ilyen erőltetett tanítást vissza fog utasítani, amint a kényszer (legyen az akár a szigorú tanító nádpálcája, akár az apa gyengédebb unszolása) megszûnik, és ami igaz a tudás átadására, az igaz az erkölcsi értékek továbbadására is.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincsen ártalmasabb dolog a gyermeki lélek fejlődésére, mintha minduntalan más-más nevelőt adnak melléje; mindegyik elejétől kezdi vele a nevelés nehéz munkáját, egyik sem ismerheti ki jó és rossz hajlamait, és egyik iránt sem bír szeretet gerjedni szívében, míg végre elunja a sok elölről kezdést, a tanulási vágy kivész szívéből és ezzel együtt a tiszteletérzés a nevelő irányában; mindig nagyobb-nagyobb erőt vesz benne az a hit, hogy a nevelő olyan jelentéktelen valami, amit, ha bele untunk, tetszés szerint mással cserélhetünk fel. Kánya Emília
2. Nem a tudást kell a gyerek fejébe önteni, hanem abban kell támogatni, hogy igénye legyen tudást szerezni. Nem erkölcsi szabályokat kell bemagoltatni, hanem abban kell támogatni, hogy megtanulja megoldani a problémáit a természetes erkölcs keretein belül.
3. - Szerintem ha a gyerekek felnőnek, az ember szakadjon el tőlük, vonuljon a háttérbe, kényszerítse őket, hogy felejtsék el. - Kényszerítse? Ez egy kissé drasztikus, nem? A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba hat. Agatha Christie
4. A kényszert legalább jól ismerjük. Megszokott dolog - kényelmetlen, de otthonos. A szabadság? Ajjaj! A szabadság újdonság, és mi minden ismeretlentől félünk. Miután nemzedékeken keresztül azt tanították, hogy kötelességeink és szokásaink vannak, nehéz elfogadni, ha valaki választás révén akar cselekedni, vagy szívének ösztönzésére. Márpedig ez életbevágóan fontos volna!
5. Ha tanítunk, tanítsunk úgy, amint mi is tanulni kívánnánk, mutogassuk a valóságot, ne szidjuk azokat, akik mindenben egyet nem értenek velünk, mert ez nem tanítás, hanem kemény erőltetés, (...) és más elméjén való uralkodásnak kívánása, mely távol légyen minden tanító és tanuló lélektől. Pápai Páriz Ferenc
6. Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember. Szepes Mária
7. Ezt egész élete folyamán tanulja az ember. Megtanulni lemondani, megtanulni a kudarcot. Haragszom is a divatos pedagógiákra, hogy a gyermeknek sikerélmény kell, és meg kell védeni érzékeny lelkét a kudarctól. Nem. Tudja csak meg, hogy mi a jeles és mi az elégtelen, és tudja meg, hogy most jót tett vagy rosszat. Így nem edződik meg.
8. Az a lényeg, hogy a gyereket úgy neveljem, hogy tudjon és merjen kérdezni. Hogy ne fogadja el azonnal a dogmákat. Nem volt nekem bajom azzal, hogy megismeri a Bibliát vagy megtanulja a miatyánkot. Csak az ájtatoskodásnak meg az egyház képmutatásának ne dőljön be. Azt soha nem tudtam elviselni. Ha végül valamilyen oknál fogva úgy dönt, hogy mégis igényli az intézményes egyház útmutatását, ám legyen. Én leszek az utolsó, aki az útjába áll. D. Tóth Kriszta
9. Ha a hittant tényként tanítják, akkor semmi esetre sem lehet hasznos. (...) A gyermekeknek kell, hogy joguk legyen kilépni valamiből, amit nem mindenki fogad el, ha úgy tanítják, hogy abban feltétlenül hinni kell. Azt kellene megtanítani a gyerekeknek, hogy semmit se higgyenek el a tanároknak vagy a szülőknek, amire nincs bizonyíték. Azt kellene tanítanunk nekik, hogy kételkedjenek. Lawrence M. Krauss
10. A gyerekek erkölcsi kioktatása mellett semmilyen érv nem szól. Az csak egy pszichológiailag téves gyakorlat. Egy gyereket helytelen arra kérni, hogy ne legyen önző. Minden gyerek egoista, és a világ az ő birodalma. Ha van egy almája, egyetlen kívánsága az, hogy megegye azt az almát. Ha az anyja bátorítja, hogy ossza meg a kisöccsével, annak az lesz a fő következménye, hogy megutálja a kisöccsét. Az, hogy tekintetbe vegyen másokat, később jön - méghozzá természetes úton -, már ha a gyereket nem arra tanították, hogy önzetlen legyen. Ha viszont a gyereket kényszerítették az önzetlenségre, akkor valószínûleg soha nem következik be. Azzal, hogy az anya elnyomja az önzőséget, azt végérvényesen rögzíti. Alexander Sutherland Neill