Ezt egész élete folyamán tanulja az ember. Megtanulni lemondani, megtanulni a kudarcot. Haragszom is a divatos pedagógiákra, hogy a gyermeknek sikerélmény kell, és meg kell védeni érzékeny lelkét a kudarctól. Nem. Tudja csak meg, hogy mi a jeles és mi az elégtelen, és tudja meg, hogy most jót tett vagy rosszat. Így nem edződik meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Gondolj csak egy járni tanuló kisgyerekre: több százszor esik el, és üti meg magát! De az a gyerek egyszer sem áll meg, és nem gondolja: "Á, a járás nem nekem való. Nem értek hozzá." A kudarc kerülését valamivel később tanuljuk meg. Mark Manson
2. A kudarc kell. A siker elkényelmesít, de a kudarc megtanít megbocsátani, és megmutatja, hogy kik és mennyire fontosak az életünkben.
3. A kisgyerek számára a kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát. Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen? Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők, merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni? Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen? Vida Ágnes
4. Alapszinten minden tudás a bukásból ered. Gondolj egy kisgyerekre, aki járni tanul. Először kúszni kezd, aztán sok kudarc árán mesteri szintre emel egy olyan képességet, amelyet felnőttként természetesnek veszünk. Ahogy a gyerek növekszik, minden új teljesítményt - a labda elkapásától kezdve a számolásig - ugyanúgy tanul meg: addig kísérletezik, amíg sikeressé nem válik. Nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy mindent elsőre tökéletesen csináljon, ahogyan az összetett feladatokat vállaló felnőttektől sem, hogy elsőre sikeresek legyenek. Tina Seelig
5. Az élet tele van csapdával, vereséggel és kudarccal. A játék az életre nevel. Ha győzöl, azt fogod hinni, hogy az életben is mindig győzni fogsz. És sokat fogsz csalódni. Én segíteni akarok neked. Hagyjál győzni, és boldogabb leszel az életben. Nógrádi Gábor
6. Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk. Kepes András
7. Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember. Szepes Mária
8. Meg kell (...) tapasztalni a sikerek mellett a csalódásokat is. Ettől nem tudok megóvni senkit. Ezt nem is ígérheti senki. De nem mindegy, hogy a csalódások vagy a sikerek válnak-e dominánssá, illetve az sem, hogy a csalódásokat hogyan tanuljuk meg kezelni. Yvonne Dederick
9. A félelem (...) tanít, csakhogy mire? Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet. Ha pedig engedelmeskedsz annak, amit gyûlölsz és megvetsz, akkor magad is azonosulsz vele. Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől. Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismeretétől. Az ilyen félelem, (...) bátor félelem. Ha aztán a gyerek felnő, és az élet gyáva félelmet ébreszt benne, az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba, és meghátrál. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
10. Nem szabad feladni, ha kudarcok jönnek. A kudarc kell, általa sok minden kiderül. Egyrészt megerősít, és arra ösztönöz, hogy még jobban nekiveselkedjen, fejlődjön, tanuljon, újra felálljon az ember, valamint megtanít a dolgokat átértékelni. Nekem is sokszor kellett felállnom, persze nem mondom, hogy nem lett volna jobb, ha mindig sikerek érnek, de biztos alázatosabban, árnyaltabban látom az életet általuk, és azt is látom, hogy sok út létezik, ami a cél felé visz.