Azt igenis állítom, hogy a paraszti társadalom jellege nem a törvényeken múlik. A paraszti társadalom jellege a parasztokon múlik. Az emberek évszázadokon át fenntartották egymás mellett különálló és nagyjából egyenlő birtokaikat anélkül, hogy sokuk elveszítette, és bármelyikük tömegesen felvásárolta volna őket. Holott igen gyakran nem volt törvény a felvásárlásra. A parasztok nem tudtak venni, mert nem adtak el. Az emberek ilyen helyzetbe kerülve úgy viselkednek, mint amikor hazaérkeznek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek is tulajdonok lehetnek. Itt persze nem a klasszikus rabszolgaságról van szó, mert arra nagyon is büszkék, hogy azt eltörölték. Egy értelemben beszélhetünk szolgaságról: attól függően, hogy az ember melyik társadalmi osztályba tartozik, ahhoz képest részlegesen birtokba vehető olyan valaki vagy valakik által, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék a munkáját vagy képességeit. Iain Menzies Banks
2. Az emberek közt uralkodó rend nagyrészt nem a kormányzat következménye. A társadalom elveiből és az ember természetes alkatából ered. Előbb létezik, mint a kormányzat, és akkor is léteznék, ha megszüntetnék a kormányzat formaságát. Thomas Paine
3. Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese s a hatalom ugyanakkor egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen társadalom nem lehet sokáig stabil. Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kimûvelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet. George Orwell
4. Emberek, akiknek élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is. És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is. Senki nem birtokolhat egy másik embert. Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek. Ilyen egyszerû ez. Liv Ullmann
5. Különbség mindig lesz. Valamiféle különbségnek lennie kell az emberek közt, s bárhogyan is osztják el a földet, előbb-utóbb egyeseknek ismét több lesz, mint másoknak, mert az emberek egyszerûen nem egyformák, és soha nem lesznek azzá. Nem ugyanúgy dolgoznak, nem ugyanúgy költenek, nem ugyanaz kell nekik. Csak az a kérdés, hogy azok, akik felkapaszkodnak a csúcsra, és megtelepednek ott, vállukra veszik-e a felelősséget, ami a csúcson lakással jár. Wass Albert
6. A hatalom egyfajta uralkodási forma. Akiknél van, azt hiszik, örökbe kapták.
7. A többség mint olyan, nem az igazság garanciája. Ugyanolyan természetû emberekből áll, mint a kisebbség, és legalább annyira, ha nem jobban hajlamosak, mert merészebbek, a kapzsiságra, a zsarnokságra és az elvtelenségre, ha hatalmat bíznak rájuk. Nincs tehát semmi ok arra, hogy az ember miért tartsa fenn vagy vesse alá magát inkább a többség, mint a kisebbség uralmának. Lysander Spooner
8. Vajon a nagy területeken szétszórtan élő emberek millióiból, akik természettől fogva rendelkeznek egyéni szabadsággal, akik a természet törvényeiből kifolyólag sem egyetlen embert, sem testületet nem tekintenek uruknak, akiket a természet törvénye feljogosított, hogy a maguk módján keressék a boldogságukat, hogy saját magukkal és a tulajdonukkal azt tegyenek, amit akarnak mindaddig, amíg nem sértik mások ugyanolyan egyéni szabadságát, és e törvény jóvoltából védelmezhetik saját jogaikat és ellensúlyozhatják az őket ért sérelmeket, segítségére siethetnek embertársaiknak, akik valamilyen igazságtalanságtól szenvednek - ezekből a milliókból először is hogyan lesz nemzet? Hogyan lehet megfosztani mindegyiket Isten adta jogaitól, és addig soha nem látott emberekkel egy tömegbe tömöríteni, összepréselni, egységesíteni és mindezt megszilárdítani, olyan emberekkel, akikkel nincs kapcsolata, és akiknek a legtöbbjével szemben nem érez mást, csak félelmet, gyûlöletet vagy megvetést? Hogyan válik hozzá hasonló emberek alávetettjévé, akiknek természettől fogva nem volt felette hatalmuk, de akik most megparancsolják, hogy mit tegyen és mit nem szabad tennie, mintha csak uralkodnának fölötte; ő pedig az alattvalójuk lenne, aki előtt a jogok és kötelességek egyetlen mércéje az uralkodó akarata és érdeke, és aki a vagyonelkobzás, a bebörtönzés és a halál fenyegetésével kényszeríti engedelmességre? Ez nyilvánvalóan az erőszak, vagy a fortély, vagy mindkettő mûve. Lysander Spooner
9. A mostani világ nagyon sok dolgot elfogad normálisnak, ami nem normális. Annak idején a rabszolgatartás normális volt, és egyáltalán nem volt furcsa, ha valakinek otthon rabszolgái voltak. A mai világ ezt ma már nem fogadja el. Ehhez hasonlóan ma is vannak olyan dolgok, amiket csinálunk, mindenki elfogad, de valójában elfogadhatatlanok. Az, hogy egy gazdag ember akkora szeletet hasít ki magának a közösből, amekkorát a pénztárcája megenged, az fenntarthatósági szempontból teljesen irreális. Azt a világot kell, hogy megteremtsük, amiben a közösből nem mindenki a pénztárcája szerint vehet.
10. Azt hiszed, a világ olyan, amilyennek mondják, s nem olyan, mint valójában. Ezen a világon valójában senkinek semmiféle joga nincs. Csak annyi, amennyit ki tud erőszakolni magának, és amihez a végsőkig ragaszkodni tud. És ezeket is rendszerint csak úgy tudja megszerezni magának, ha elveszi őket másvalakitől. Ne kérdezd, miért van ez így. Csak azt tudom, hogy így van. És ha valaki ragaszkodni akar valamihez, vagy meg akar szerezni valamit, akkor ezzel számolnia kell. Észre kell vennie, hogyan szerezték és őrizték meg mások azt, amijük van, aztán meg kell tanulnia, hogy ő is ugyanazt csinálja. A legjobb módszer, ezt alkalmazzák a legtöbben és leggyakrabban a politikában. Összebarátkoznak valakivel, akinek befolyása van, aztán kihasználják ezt a befolyást. Magam is így csináltam. (...) De én nem akarom elhinni, hogy csak így lehet boldogulni. Mert ha igen, akkor szart sem ér az ember. Ha nincs valaki a háta mögött, akkor egyszerûen senki?