Bár a mulandóság ott lebeg valamennyiünk szeme előtt, mégis mindenki azt hiszi, hogy ő nem hal meg, csak a többiek. Természetesen én is szentül hiszem, hogy nálam törik meg a sor.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyben biztos vagyok: a halál küszöbén mindenkinek van hite. És nemcsak a haldoklónak, hanem a hátramaradottaknak is. Borsa Brown
2. Minden történet egy előző történet folytatása. Semmi más nem biztos, csak ez. Hajlamos vagyok elhinni, hogy a világegyetem végtelen, hogy az ember halandó, de azért egyikre sem tenném a nyakam. Csak annyit tudok biztosan, hogy minden történet egy előző történet folytatása.
3. Mindenkiért eljön egyszer a halál, de én világéletemben hittem abban, hogy az én esetemben majd kivételt tesz. William Saroyan
4. Valahány lény csak van a földön, Mind mulandó, s egy vagy más bajtól leigázva, Láthatjuk, mint tûnik végképp el szemeinkből. Titus Lucretius Carus
5. Minden ember azt hiszi, hogy a világ vele egy időben született, ha távozni készül az életből, szenved attól a gondolattól, hogy befejezetlen világot hagy maga után. Maurice Druon
6. Minden év, minden hó, minden nap olyannak látszik, mintha most az ő igazságának virradt volna föl örökre. De nem így van: csupán a változandóság örökös. Arthur Schopenhauer
7. Mind halandók vagyunk. Megbetegszünk, és meghalunk. Manapság szeretnénk megfeledkezni erről, de a tényt szem előtt kell tartanunk. Amíg tagadni próbáljuk törékenységünket és mulandóságunkat, addig kapkodni fogunk az egyre drágább és egyre csekélyebb eredményekkel járó ellátás után, és méltóságunkat feladva átkozni a világot és az orvosokat, amikor eljön az elkerülhetetlen vég. Julian Sheather
8. Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól. Nagy Bandó András
9. Mindenki meg fog halni. Valakik mégis mindig élnek, egyszerre sokan. Annyi meghalás ellenére. (...) Vagyunk, majd nem, pedig de jó, mikor igen, és de szar, amikor valaki egyszerre csak nem. Szaniszló Judit
10. Mindig azokat vigasztalják, akik hisznek, pedig azok állítólag örökre meg vannak vigasztalva. A többieknek meg marad a vélekedés, hogy aki meghal, a saját történetével válik azonossá. És hogy ez az azonosság mindaddig létezik, amíg ez a történet érintkezik a többiek jelen idejével. Németh Gábor