Ugrás a tartalomra
Mit vehet el a halál tőlem
mindenem szétosztottam
aki akart kapott belőlem
talán csinálhattam volna jobban
eldönti kinek hatalma
mennybe jutok pokolra
csakis így lehetett élnem
vagy nem én lettem volna.
Kapcsolódó idézetek
-
A mi engem vidítana,
Az élethez kedvet adna:
Attól mind meg vagyok fosztva,
A jó mind másnak van osztva.
-
Megpróbáltam élni, élni az életet, de nem tudtam, az élet győzött felettem, legyőzött, vesztettem. Talán nem vagyunk egymásra jó hatással, az élet és én.
-
Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
Alvin és a mókusok
-
Bármit akartál adni nekem a földön, osszad szét ellenségeim között, bármit akartál adni a mennyben, osszad szét barátaim között, én megelégszem veled, magaddal.
-
Van választásom. Maradhatok örökre a pokol tornácán, és üldögélhetek rémülten a sötétben, vagy átvehetem az irányítást, és továbbléphetek. Tipródhatok azon, amit tettem (...), vagy tanulhatok belőle, és élhetek a továbbiakban jobb életet.
-
Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
-
Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin;
hogy az emlékek mindig kéznél legyenek,
ez segíthetne megérteni az éveket.
Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között.
James Blunt
-
Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Reményik Sándor
-
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár.
Majka
-
Minden szakításomba belehaltam kicsit, és lelkemnek azt a részét, amelyikben az a szerelem élt, megöltem magamban, hogy újrakezdve az életemet, menjek tovább a sorsomon, végzetem felé.
Végh György