Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő ütemére. Ez a fekete zongora.

Kapcsolódó idézetek

1. Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája. Ady Endre
2. S a zongorán újra szól egy dal, Hogy hangszerbe zárt szívem él! De tartozom még egy álommal, S hangom után talán megfordul a szél.
3. A dobos játéka a zenekar szívdobbanása.
4. A vers: felérző csönd, felvérző emlék, Echó, ki holt sikolyra visszazeng még; Forrás, mely hûsen, hő mélyből szakad.
5. Nézem sötétlő, sûrû véremet, amint öntik a sûrû kék erek, ahogy lüktetve gyöngyözik elő, mint forrás, rubint tûzzel perzselő. Nehéz hullással gördül cseppre cseppje, a tû csövén a csillámló üvegbe és habot forrva egyre följebb ér - Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!
6. A lelkében még mindig a magány fekete szele fúj. Paulo Coelho
7. Miért kelt egy moll akkord szomorúságot? Mert a zene felkavarja az étert, amelyben az érzelmeink lebegnek. Susan Barker
8. A szívben fuldoklik a vágy, hamvadó gyertya csonkja, ki ne aludj bolond szívem, szeretet bolondja.
9. Még rázza a bordák ketrecét Emléket pumpál szerteszét A szívem De megáll majd szép szelíden. Ákos
10. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire