Bús az idő, bús vagyok én magam is, Valamennyi szép leány van, mind hamis. Szeretete nem állandó; Mint az idő változandó, ihaja!

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
2. Hej nem az vagyok már, ki voltam régen Hamis a csókom, könnyem, ölelésem. Szomjúság éget az örömpohárnál; S ha rámborul a gyilkos, lomha este: Babonás hittel valakire várok, Valakire, ki engem is szeretne. Kassák Lajos
3. Egyedül vagyok, és egyedül is maradok, Más szerelme kedvéért a zenétől el nem szakadok, A lehető legtöbb időmet neki szentelem, Mert az a lány, aki tetszik nekem, mással van, nem velem.
4. Látod mely rövid mulandó ez világ. Elmúlik higyjed mint szinte az virág, Mert nincsen benne állandóság, Folyása néki állhatatlanság. Quintus Horatius Flaccus
5. Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Õ nem jön már, s hiánya pusztít! Miklós Tibor
6. Minden hazugság a földön. A szépség a mulandóságnak a hazugsága, a szerelem a régi sötét ösztönöknek a hazugsága, és a világ boldogsága... az asszonyok hazugsága. Tormay Cécile
7. Hol volt, hol nem volt, A vén idő mesél, Édesbúsan szól, Hogy még változol, S néha tévedsz még.
8. Hány gyönyörû nő tûnik fel, hogy megkíséreljük így is, meg úgy is szeretni, s ha végül be kell látnunk, hogy sehogyan sem lehet, a kudarcaink szétzúzzák a szépségét is. Ottlik Géza
9. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. Ady Endre
10. Új dallam zúg bennem, lázban égek, tenni szeretnék valami szépet. Várlak, gonosz az idő, nem halad, ha nem vagy itt, üres a pillanat! Mi ez? Tagadom! Futok előle, mégis akarom! Hagyom, hogy teljék benne kedve a sorsnak s neked. Te akartad, hogy megszeresselek!