Ugrás a tartalomra
Cepeltem a búmat,
vittem szakadatlan.
"Sirj", mondta a holdfény
s én sírvafakadtam.
Kapcsolódó idézetek
-
A Nap lement. És én még várok, várok.
Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok:
Szivemre a bánat halk csöppekben csurog.
József Attila
-
Mint éheztem szivét, amíg telt-múlt a nap,
De elfeledtem őt, az éj hogy rám szakadt.
-
S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.
Ady Endre
-
Nézlek téged, és magamat látom
Holdfény tőrömet a szívedbe mártom
Majd magamba döföm, a létet ellököm
Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom.
Quimby
-
Úgy sírj, mint még senki sem tette,
és aztán úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra,
és úgy élj, ahogy lelked suttogja!
Puskás Péter
-
Szemem lehunyva.
Gyertyám is tövig égett.
Látok: sötétet.
Buda Ferenc
-
Síromban párnám vagy,
Vess ágyat.
Lefekszem.
Ákos
-
Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem.
Paulo Coelho
-
És én azt mondtam egyszer: élj!
vagyis: szeress, csókolj, ölelj -
figyelj, tapints és nézz körül,
álmodj! mivel a sír közel.
-
A holdfényben csókolóztak - vágyakozástól, félelemtől kétségbeesetten, könnyeik összefolytak, de azután a világ is lassan eltûnt körülöttük.
Alice Katherine Applegate