Szemem lehunyva. Gyertyám is tövig égett. Látok: sötétet.

Kapcsolódó idézetek

1. A szó sötét üvegben lobbanó láng. Margaret Eleanor Atwood
2. Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott, Testem jégben tüzelt és tûzben vacogott. Jean Racine
3. Mint az éjhez a setétség, Temetőhöz sírhalom, Úgy hozzánőtt szívemhez a Szomorúság, fájdalom!... Szép Ernő
4. Sötéttel jelöltem mindent, Ami öl, ami sajog, ami fáj, Életem térképén elolvadt a hó, És koromfekete lett a táj. Ally Condie
5. Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette; a lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár, és elmúltak. Fekete István
6. Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Pilinszky János
7. Az éj gyertyái leégtek, s a reggel ugrásra készen áll a hegytetőn. Indulok élni. Maradnom: halál. William Shakespeare
8. Egy percig újra fellángoltam, Álom volt, balga, játszi fény; Megtört egy kegyetlen játékon, Leáldozott egy lány szivén... Ady Endre
9. Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik. Nagy László
10. Kihalt szívemből minden fény forrása. Most sötét vagyok, sötét. Sötét, mint az ég, melynek csillagjai aludni mentek.