Csak ami könnyû, játszi vagy hazug, Gyors röpkeszárnyú szóra az talál, A nagy érzés néma, mint a halál, És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan könnyû elbukni. Olyan rettenetesen gyorsan kiszaladnak azok a szavak, amelyek beleragadnak az agyba, mint a rágógumi a papucs talpára a tûző napon. Olyan könnyû ostobán viselkedni. Belátni viszont nehéz. Bocsánatot kérni sem könnyû. Könyörögni pedig rettenetesen nehéz. Steiner Kristóf
2. Játszani könnyû. Játszani. A lelkünkből játszani úgy, hogy kirekesztjük mindazt, ami a valóság. Szerelmest játszani, emlékekből táplálkozva újraélni egy érzést. Szurovecz Kitti
3. A szavak szállnak, röpülnek. S az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Ady Endre
4. A szerelem veszélyes dolog; lebegés, aminek csakis hatalmas zuhanás lehet a vége, zuhanás a fájdalomba, az elhagyattatásba és magányba.
5. Találkozásunk olyan, mint egy könyv, tele szavakkal: Ha csak átlapozod, nem veszed észre a lényeget. A könnyes szemek mindent elhomályosítanak, Minden véletlen egybeesést, ami mögött a sors keze áll.
6. Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat. Faludy György
7. Apró szavak, melyek összetörik, megcsonkítják a gondolatot, nem fejeznek ki semmit. (...) Nem, az ember nem tud elmondani semmit senkinek. A pillanat kényszere mindig elvéti célját. A szavak mellétalálnak, s távolról sem közelítik meg tárgyukat. Aztán feladja az ember, a gondolat elenyészik, s óvatosak leszünk, mint a legtöbb középkorú, sunyi, ráncos szemükkel, örökké aggodalmas tekintetükkel. Mert hogy tudnák szavakkal kifejezni az ilyen testi érzéseket? Meg ott azt az ürességet? (...) Az ember a testével érez, nem a lelkével. Virginia Woolf
8. Nem meghalni nehéz. Meghalni igenis könnyû. Az életet itt hagyni, na, az pokoli.
9. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
10. Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Kormorán