Csak egyszer él az ember! Úgy érzem, amit tettünk, meg kellett tennünk! Húszéves korban az ember még inkább a belső sugallatokra és a lélek szavára hallgat. Még akkor is, ha tetteink következményeként a számûzetést kell választania!

Kapcsolódó idézetek

1. Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki. Udvaros Dorottya
2. Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. Richard Russo
3. Az embernek olykor választania kell. A világ olykor megköveteli. De ha az ember ismeri önmagát, és ha hû marad önmagához, a választás nem is választás. Be kell teljesítenie sorsát. Azzá kell lennie, akinek született, akkor is, ha iszonyodik tőle.
4. Meg kell kérdőjeleznünk mindent, amit megtanultunk, és nem szabad mások szabályai szerint élnünk, csak akkor, ha alapos megfontolás után úgy ítéltük meg, hogy egyetértünk velük. Akár 18, akár 80 éves az ember, át kell gondolnia a gyerekkorban belé plántált elveket, és el kell döntenie, hogy valóban helytállóak-e. Időről időre álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért is gondolom így?"
5. Kevés ember ér meg többet ötven esztendőnél. És csak egyszer élünk... Kár elszamárkodni ezt az ötven esztendőt...
6. Amikor az ember ifjú, mindent meg akar hódítani, maga alá gyûrni, mindenhez és mindenkihez érteni akarónak tartja magát. Aztán kezd letisztulni és újragondolja az értékeket. Szelektál. Embert, helyzetet, fontosságot. Ha választ, a saját boldogulása érdekében választ: mikor kire, mire van igénye, kiért nyúljon ki bánatában, kinek locsogjon, és kivel hallgasson eredményesen. Kertész Zsuzsa
7. Az életben a múltunk mindig utolér. És mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit is akarunk igazán. Végül minden döntésnek meglesz a maga következménye és mindig eljön az elszámolás ideje.
8. Az ember családja sok mindent meghatároz, de az életünkért végső soron csakis mi magunk vagyunk felelősek. Egy bizonyos életkor után, amikor már egyedül döntünk a sorsunkról, nem lehet arra hivatkozni, hogy milyenek voltak a szüleink, vagy voltak-e egyáltalán. A saját életünket mi irányítjuk, az elhibázott döntéseinkért csakis mi felelünk.
9. Mindenki csak egyszer él, és egyetlen élete van. Kizárólag saját élete iránt vannak kötelességei, egyébként senki és semmi iránt. De miből áll valójában az élet? Kívánságok és vágyak hosszú sorából. Lehet, hogy ezek sokszor csak képzelt kívánságok és vágyak, mégis egyes-egyedül az a fontos, hogy erősek. Az élet egyetlen értelme, hogy kíméletlenül teljesítsük ezeket a kívánságokat és vágyakat. Franz Werfel
10. Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj. Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel, ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz. Majka