Csak menetelek, már látom magam előtt a célt, A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél. Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik, Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig van még valamennyi út előtted, És nem az a fontos, hogy mennyi áll már mögötted, Csak kapaszkodj feljebb, folyton magasabbra, A céljaidat tedd, tedd egyre távolabbra!
2. Feljutok a csúcsra, sosem adom fel. Megpróbálom újra, nem számít, ha százszor kell. Lehet, nem megy könnyen, meginog a szív, De felszárítom könnyem, hiszen új cél, új út hív.
3. Nem jártál még az én cipőmben, Sok van mögöttem, de több előttem, A szívem hajt, amíg élek, Nem vagyok hibátlan, de többet érek. Children of Distance
4. Múlnak a percek és telnek az órák, de csak a most számít, ezt fogd fel, ami volt, elmúlt, ami jön, lesz majd, ez így van rendjén, ne keseredj el, bezárul egy ajtó, de nyílik egy másik, közel a cél, látod, nem sok kell, az alagút hosszú, de ott van a végén a fény, amit keresel, ne felejtsd el. Deniz
5. Megállni, menni, mondd, mi célja van? Nézz jobbra, balra, minden céltalan. Kosztolányi Dezső
6. Bármi történik, menjünk csak előre. Ezt kell tennünk. Olyan ez, mint amikor versenyautóban ülünk... nem gondolunk arra, hogy meghalhatunk benne. Van előttünk cél. És csak a célt akarjuk megvalósítani. Adam Makos
7. Annyi minden van, mit úgy szeretnél! Néha bánt, ha tudod, távol a cél, Vagy tán épp a cél előtt Tûnik úgy, most fogytán van erőd, S te mégis továbbmész. Zorán
8. Gyalog és könnyû szívvel indulok a nyílt úton, Épen, szabadon, előttem a világ, Akárhova elvezet a hosszú barna fonal. Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse, Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom, Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás, Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton. A föld elég nekem, Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről, Tudom, ahol vannak, helyükön vannak, Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat. Walt Whitman
9. Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled, És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre! Madách Imre
10. Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg, ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd, figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar. Deniz