Eddig azt hittem, ez az én utam, mentem is rajta előre rendületlenül, mire egyszer csak hirtelen eltûnt a lábam alól a talaj, és most úgy érzem, itt botorkálok egy légüres térben, minden kapaszkodó és iránytû nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudod hol jársz, s honnan jössz. Eltévedt alattad az út. Nagy Bandó András
2. Ollyá lettem, mintha már földön se járnék. Arany János
3. Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerûen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.
4. Tapintom magam. Ugyanaz? Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el, hogy üres a tapintható? magamtól mikor? ki lökött el? Hogy kicserélt egy pillanat, hogy lehet, hogy észre se vettem? Mindenki így él? vagy csak én, ily tudatlanul, meglepetten? Hajnal Anna
5. Úgy érzem, fordulatot vett az életem. Olyan úton haladok, melyen még nem jártam. Semmi sem ismerős... még a táblák sem. Térjek le az útról, vagy menjek tovább előre? Egyedül menjek, vagy vigyek másokat is? Kiben bízhatok az utazás alatt?
6. Éreztem, hogy üresen tátong körülöttem az élet, s ebbe az ürességbe én csak egy betévedő egérke vagyok, akinek rágnivalója nincs. Gárdonyi Géza
7. Talán eltûnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. József Attila
8. Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel. Stephen King
9. Sok minden történt velem, körülöttem, ezek közül van, amit én magam választottam, és van, amit egyáltalán nem. Csakhogy a kettőt már nem nagyon tudom egymástól megkülönböztetni. Vagyis amiről azt hittem, hogy én döntöttem, annak megtörténte - úgy látszik - már jóval előbb elrendeltetett, még mielőtt én választhattam volna. Olyan érzésem van, mintha egyszerûen csak követném azt az utat, amelyet már valaki kijelölt számomra. Akárhogy is gondolkodom, akármennyire erőlködöm, mindhiába. Vagy talán éppen azért, mert tőlem telhetően igyekszem, úgy érzem, hogy egyre jobban megszûnök én magam lenni. Folyton távolodom a saját pályámtól. És ez rettenetes, kibírhatatlan érzés. Nem is, talán jobb, ha azt mondom: félelmetes. Murakami Haruki
10. Valahol elhagytad az arcomat, s most én se tudom, milyen vagyok. Nagy István Attila