Eddig még csak azt tapasztaltam meg, milyen embernek lenni. A jövő nagy, sötét szakadékként tátongott előttem, amit csak akkor fogok megismerni, ha már belevetettem magam.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy éreztem, mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna, és nem volt senki, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett.
2. Olyan volt, mintha a múló idő és a bûntudatom meg a szégyenkezésem felnyitott volna egy egyre szélesebbé váló szakadékot. Először talán át tudtam volna ugrani rajta, de végül olyan messzi távolba került a másik oldal, hogy már látni sem lehetett, nemhogy utat találni hozzá. Sarah Dessen
3. Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserûség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sûrû ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytû, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part. Helen Keller
4. Látod, engem ijeszt a jövő. Mintha valami megdöbbentő, valami ijesztő volna benne. Úgy tûnik fel sokszor, mintha egy sötét hegy készülne rám omlani. Mikszáth Kálmán
5. Azt hittem, tudom, mi a magány, mielőtt rám talált volna. De hát fogalmam sem volt róla. Az ember nem tudhatja, milyen az igazi magány, míg nem tapasztalta meg az ellentétét.
6. Én a saját jövőmet nem látom, nem is tudom, létezik-e egyáltalán olyan. Nem érzem, hogy lenne olyan ember az életemben, aki nélkülözhetetlen számomra, az "életem" pedig csak egy véget nem érő ivászat. Kanehara Hitomi
7. Nem gondoltam, hogy létezik ekkora szomorúság. Egészen a következő napig, amikor még rosszabb lett a helyzet. Majd eljött a következő nap és a következő. Rosszabb volt, mintha belezuhantam volna egy mély és sötét lyukba.
8. Arra gondoltam, milyen boldog voltam, hogy olyan érzésben volt részem néhány hétig, amihez fogható sem ezelőtt, sem ezután nem juthat nekem soha. Minél többet gondolkoztam, annál sötétebbnek láttam mindent.
9. Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.
10. Nem tudom, mit hoz a jövő. Még azt sem tudom, hogy én mit várok tőle. Arthur Miller